Bodonyi Emőke (szerk.): Alapító Nyolcak. A Szentendrei Művésztelep születése - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 2. (Szentendre, 2013)
A Szentendrei Művésztelep születése
mányútjaik során elsősorban a múzeumok klaszszikusait tanulmányozták. Nem véletlen, hogy a Franciaországba utazó fiatal művészek, mint például Jeges Ernő, Onódi Béla, majd Paizs Goebel Jenő elsősorban Paál László művészetének igézetében keresték fel Barbizont. Tanulmányútjukat a magyar művészeti élet mértékadó fóruma, az 1920-ban alapított Szinyei Merse Pál Társaság támogatta. A két világháború közötti évek egyik legtekintélyesebb művészszervezete amellett, hogy már teret adott a természetelvűség szélesebb értelmezésén alapuló művészeti törekvéseknek, alapvetően a nagybányai hagyományok folytatását és a fiatalok támogatását tűzte ki célul. Nemcsak kiállítási lehetőséget biztosított, hanem ösztöndíjakat, művészeti díjakat is adományozott a számukra. A főiskolán, a Nagybányai Művésztelep egyik alapítójaként, Réti István szintén a nagybányai festészet örökségét igyekezett átadni a tanítványainak. Ennek szellemében távol tartotta őket attól, hogy idegen stílust utánozzanak. A növendékeit elsősorban arra tanította, hogy hosszasan szemléljék a tájat, eközben hallgassanak a megérzésükre, a látvány által felkeltett benyomásra, az intuícióra, mert ez alakítja az alkotásban megnyilvánuló belső képteremtő munkát. Réti István tanítványai közül ezt a módszert Paizs Goebel Jenő értelmezte a legtágabban, egy titokzatos és sejtelmes festői világot hozva létre. Ennek ellenére még egy évvel a halála előtt is, 1943-ban, megőrizve mestere elveit, azt vallotta, hogy „a belső élmény a fontos, amit a táj vált ki az emberből, hogy ezután a kép Az 1928. január 28-án megalakult Szentendrei Festők Társaságának emblémája I The emblem of the Society of Szentendre Painters founded on 28 January 1928 Tervezte I Designed by: Jeges Ernő (Kat. sz. Fl.) formáját szerkezetileg meg lehessen valósítani. Ez a festőművészet lényege."3 Réti István tevékenyen részt vett a Lyka Károly nevéhez fűződő és, az 1921-ban bevezetett képzőművészeti főiskolai reform kidolgozásában, amely kötelezővé tette, vagyis a harmadik trimeszter részeként előírta a nyári művésztelepeken való részvételt, és a szabadban való festés gyakorlatát. Réti növendékei közül néhányan a szakmai elismerés szempontjából az egyik legeredményesebb nyarat a bicskei művésztelepen töltötték, amelynek működését gróf Batthyány Gyula biztosította. Meghívására 1921 nyarán Jeges Ernő, Pándy Lajos és a szintén Réti-növendék, Deli Antal, valamint Parobek Alajos dolgozott itt. „Letelepedtek a bicskei halmok közé, mint egykor a nagybányaiak, Ferenczy, Réti, tanítómestereik megnézték a tájat, az embereket, azok életmódját, ami ott mind egymásból nőtt ki. Az út, amelyen elindultak, így a magyar tájból kisarjadzó magyar élet rajzához fogja elvezetni őket." - írta róluk két évvel később Lázár Béla.4 Az itt készült műveket nemcsak helyben, a bicskei kastély nagytermében, hanem a rákövetkező év elején a budapesti közönség előtt is bemutatták a Nemzeti Szalonban.5 Díjjal jutalmazták a legjobbnak ítélt alkotást, amely a mecénás magángyűjteményébe került. Emellett azonban további gyűjtők is felfigyeltek az itt született művekre.6 Többek között az ilyen jellegű mecenatúra is felértékelte a főiskolai kolóniák jelentőségét, ugyanakkor ez a nyári időtöltés a legtöbb diák számára teljesen természetessé, létformává vált, ami pálya-3 Fotóriport a művésztelepről a háborús évekből. Magyar Erő, 1943. október 8., 15. 4 Lázár Béla katalógus előszava, in: XXV. Csoportkiállítás. Deli Antal, Gaál Ferenc, Parobek Alajos, Pándy Lajos, Moiret Ödön. 1923. szeptember, Ernst Múzeum, Budapest. 5 Téli tárlat és a bicskei művésztelep kiállításának katalógusa. 1922. január, Nemzeti Szalon, Budapest. 6 A bicskei művésztelep díját Jeges Ernő nyerte el Szent Jeromos című képéért, amely gróf Batthyány Gyula tulajdonába került. A festmény jelenleg ismeretlen helyen van. Jeges Ernő itt festett Piroskalapos önarcképe ugyanakkor Ernst Lajos gyűjteményébe került, amelyet ma a Magyar Nemzeti Galéria őriz. 8
