Bodonyi Emőke (szerk.): Alapító Nyolcak. A Szentendrei Művésztelep születése - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 2. (Szentendre, 2013)
A Szentendrei Művésztelep születése
A Szentendrei Művésztelep és a Szentendrei Festők Társaságának nyolc alapítója I The Eight Founders of the Szentendre Artists' Colony and the Szentendre Society of Painters, 1928 Balról jobbra I From left to right: Jeges Ernő, Paizs Goebel Jenő, Heintz Henrik, Ónodi Béla, Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Pándy Lajos, Rozgonyi László (Kát. sz. F2.) kezdésüket is meghatározta. A főiskolai művésztelepek az alkotásnak keretet biztosítottak, és közösségteremtő erejük mellett elősegítették az egymáshoz hasonló művészi gondolkodás kialakulását. Bánovszky Miklós önéletírásában, visszaemlékezve a Szentendrei Művésztelep létrejöttének körülményeire, nemcsak a korábbi nyári kolóniák emlékét rögzítette, hanem a közös munka iránti igényt is kihangsúlyozta: „Míg a főiskola növendékei voltunk, nyáron művésztanárok által létesített nyári művésztelepeken dolgozhattunk: Miskolcon, Gyöngyösön, Pécsett, Szolnokon, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen és az elcsatolt Nagybányán [...]. Egy nap reggel azon tanakodtunk, hogy most a főiskola után hol tudnánk nyáron szép természeti közegben olyan helyet találni, ahol továbbra is együtt tudnánk dolgozni. Ekkor érkezett közénk Paizs Goebel Jenő barátunk [...]. Elmondtuk neki, hogy nyári tartózkodásunkról tanakodtunk. Jenő barátunk ezután elmesélte, hogy bátyja előző nap Szentendrén járt. Bátyja, dr. Pajzs (Goebel) Ödön az Est Lapoknál volt szerkesztő-újságíró. Egy amerikai ismerőse arra kérte, hogy érdeklődjön, Budapest környékén eladó birtok után. Evégből járt Szentendrén is [...]. Még a polgármesterhez is elment [...]. Távozóban volt, amikor a polgármester úr, dr. Starzsinszky László mondta neki: »Szerkesztő úr, adjon nekem tanácsot! Van nekünk - mármint a városnak - két kilométerre a várostól, Pest felé egy kis tanyánk. Három kis házból áll. A háború vége felé ezt járványkórháznak rendeztük be: vettünk hat összecsukható vaságyat, hat szalmazsákot és hat takarót. Az egyik kis házat kiadtam egy kétgyermekes asszonynak. De a másik kettő üresen áll. Mit tudnék ezzel csinálni?« Pajzs Ödön művésznövendék öccsére gondolva azt ajánlotta: »Polgármester úr, ajánlja fel ezt a két üres kis helyiséget ingyen, szegénysorsú művésznövendékeknek nyári tartózkodásra«."7 Starzsinszky László polgármester amellett, hogy a fiatal művészeknek átadta a várostól délre fekvő, Pannónia-telepi, meglehetősen romos épületeket, egyéb módon is igyekezett a megélhetésüket megkönnyíteni: először is vevőket szerzett a számukra, ám ezzel együtt olyan megbízásokat is adott nekik, amelyekért egyáltalán nem, vagy csak jóval később fizetett. Ilyen felkérés volt, többek között, Szentendre látképének megfestése a Duna túlsó partjáról úgy, hogy mind a hét templomtorony látszódjék, vagy a megyei képviselőknek ajándékba adott Díszpolgári Oklevél-album megrendelése, illetve helyi városképek elkészíttetése. Hamarosan azonban a világi mellett az egyházi mecenatúra is megjelent: a harmincas évek elején a festőművészek, megegyezve a helyi plébánossal, megbízást kaptak a Keresztelő Szent János plébániatemplom szentélyének kifestésére. Az egyéni becsvágy mellett azonban az a felismerés is megfogalmazódott Starzsinszky László polgármesterben, hogy egy művésztelep a város javára lehet, ahogyan azt egy pár évvel később a vele készült interjúban elmondta: „Én kezdeményeztem a művésztelepet. Szentendre gyönyörű fekvése predesztinálja a várost arra, hogy művészi gócpont legyen. A művésztelep megalkotása csak egyik fázisa a város fejlődésének. Mert mi nagy terveket, régi álmokat készülünk valóra váltani."8 Az alapítók ezt a csoportosulást eredetileg alkalminak szánták, ami összefüggött nehéz egzisztenciális helyzetükkel: nem volt műtermük és munkalehetőségük annak ellenére, hogy a szentend-7 Egy festő naplója. Bánovszky Miklós visszaemlékezése a szenteirdrei festészet kezdeteiről, 1926-1947. (Szerk. Hann Ferenc.) Budapest: Berta Kiadó, 1996, 16-17. 8 Gergely István: Szentendre közelebb akar jönni a fővároshoz, 1926. augusztus. Újságkivágat. SZFM Képzőművészeti Adattára, Ltsz. 2498/91. 9
