Mazányi Judit (szerk.): Egy aranykor modern mesterei. A Ferenczy család művészete - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 1. (Szentendre, 2013)
IV. terem: Az útkeresés évei. Ferenczy Béni és Noémi pályájának indulása
IV. TEREM ROOM 4 AZ ÚTKERESÉS ÉVEI Ferenczy Béni és Ferenczy Noémi pályájának indulása A családból származó anekdota szerint Ferenczy Károly úgy látta, hogy gyermekei közül Valér követi majd őt a festóművészi pályán, míg Béni mérnök lesz, Noémi pedig háziasszony marad. Az atyai jóslat ugyan nem teljesedett be, de - ellentétben Valérral - az ikrek mindketten Károlytól eltérő területen kamatoztatták családi örökségüket. Amíg azonban Béni már a középiskola befejezésének évében, 1908-ban megkezdi szobrászati tanulmányait Firenzében a Scuola Liberóban, addig Noémi édesapjához hasonlóan későn ébredt hivatására, de vele ellentétben soha nem tanult módszeresen rajzolni. Először a szabómesterség iránt kezdett el érdeklődni, így Firenzében, majd Münchenben valamint Bécsben a szabászat fortélyait tanulmányozta. Ferenczy Valér 1909-ben másodízben nyerte el az Andrássy Dénes-féle ösztöndíjat. Ez lehetővé tette számára, hogy Münchenben műtermet béreljen. Itt együtt lakott Bénivel, aki beiratkozott az itteni akadémiára és Balthasar Schmidttől (1858-1942) fafaragást tanult. Az ikrek először 1911-ben utaztak el Párizsba anyjuk, Fialka Olga kíséretében. Béni stúdiumait ekkor Antoine Bourdelle (1861-1929) korrigálta, majd második párizsi tartózkodásakor Alexander Archipenko (1887-1964) szabadiskoláját látogatta. Noémi és Béni külföldi útjaik során a különböző városok műemlékeivel és múzeumainak anyagával ismerkedtek. Franciaországi tartózkodásuk idején lenyűgöző, legnagyobb élményük - egymástól teljesen függetlenül - a chartres-i katedrális hatalmas, színes üvegablakokkal áttört épülete volt. Ebben az időben a középkori művészet iránt érdeklődő Noémi a párizsi Iparművészeti Múzeumban találkozott először a 14. és 15. századból fennmaradt, híres arras-i kárpitokkal. E két, francia élmény hatására Noémiban megszületett az elhatározás, hogy megtanulja a gobelinszövést. Tanítója a párizsi Manufacture des Gobelins egyik idős mestere volt. 1913-ban első kárpitjával, a Teremtéssel már érett művészként mutatkozott be, amely műve egyúttal a szövés eszközeinek tökéletes ismeretéről árulkodik. A kilenc képmezőre osztott, nagyméretű kárpit ugyan még a klasszikus francia gobelinek nyomdokán haladva született, de már ezen is megjelenik az a munkamódszer és feltűnnek azok a vonások, amelyekkel Ferenczy Noémi az európai kárpitművészet megújítói közé emelkedhetett. A művész által alkalmazott úgynevezett függőleges vetülékszálas - akkoriban ritkán használt - szövési technika az alkotótól egyaránt követelt fegyelmet és teremtett lehetőséget a művészi szabadságra. Noémi emellett viszonylag gyorsan és radikálisan szakított azzal az általános gyakorlattal, hogy műve kárpitba szőtt illuzionista festmény legyen. Hamar megérezte a kárpit dekoratív síkszerűségében rejlő lehetőséget és erőt. Első korszakát ennek ellenére még a különböző kulturális hatások és a szuverén világteremtés közötti küzdelem jellemzi. Korai munkáin - abban az időben, amikor az európai szecesszió a vegetáció organikus stilizálásának utolsó hajtásait hozta - a dús növényzetbe simuló figurák láttán egyértelmű a főként növényi motívumokból felépülő kompozíciók, az úgynevezett verdürök, illetve a miile fleur-nek nevezett francia és flamand virágos kárpitok hatása. Az első szövések vallási, illetve bibliai történetekből kölcsönzik témájukat. Közülük való az Ádám és Éva című, 1917-ben készült, nagyméretű karton is (/Kát. sz. 44/), amelynek azonban nincs megszőtt változata. Az ember és természet kapcsolatának játékos, ornamentális felfogása Noéminál fokozatosan telítődik egy, a családjából örökölt panteisztikus, a teremtett világ szépségét hirdető szemlélettel. A karton az egész képfelületet betöltő, paradicsomi környezetében jeleníti meg az első emberpárt. A narancsos-sárga emberfigurák és a zöldes-kéken burjánzó növények komplementer színkontrasztjának következtében az ember egyszerre egyenrangú alkotó része a természetnek, de el is különül attól. Ferenczy Béninek kevés korai műve maradt fenn. Jónéhány alkotása elkallódott, és volt olyan, amelyik a II. világháború idején a műtermében semmisült meg. Noémihoz hasonlóan e korai művek között szintén akadtak vallási témájúak. Ferenczy Károly leveleiből értesülünk két terrakotta Madonnájáról és egy festett Annunciációról. Egyik első ismert műve az 1916-ban bronzba öntött Sárkányölő Szent György, 29
