Mazányi Judit (szerk.): Egy aranykor modern mesterei. A Ferenczy család művészete - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 1. (Szentendre, 2013)
II. terem: Az igéző napfény. Ferenczy Károly útja a finom naturalizmustól a plein air festészetig
II. TEREM ROOM 2 AZ IGÉZŐ NAPFÉNY Ferenczy Károly útja a finom naturalizmustól a plein air festészetig Kállai Ernő szavait kölcsönözve: Ferenczy Károly művészetét tárgyilagosan konstruktív fegyelem, a naturalista és impresszionista burkolatban is fensőségesen klasszikus szellem uralja. Ez adja az első pillantásra sokszor ellentétes eszközökkel festett képekből összeálló életmű kohéziós erejét, fejlődésének szigorú belső logikáját. Ezt a kutató, kereső szemléletű, a pictor doctus szerepkörét már csak egyéniségéből adódóan is felvállaló magatartást nemcsak azért fontos hangsúlyoznunk, mert ez Ferenczy korában még kevés magyar művészre volt jellemző, hanem azért is, mert ez az a legfontosabb örökség, melyből gyermekei, Béni és Noémi művészete is egy életen keresztül táplálkozott. A gazdasági akadémiát végzett 22 éves fiatalember néhány unaloműzésből készült, amatőr vázlatán volt túl, amikor Fialka Olgával találkozva elemi erővel ébredt rá hivatására. Károly a művészi ábrázolás alapjait még a nápolyi akadémián sajátította el. 1887-ben aztán beiratkozott a párizsi Julian Akadémiára. Mestereinek stílusa azonban nem volt döntő hatással a fejlődésére. Nem is a francia impresszionisták kiteljesedett művészete inspirálta, hanem a kor közkedvelt festőjének, Jules Bastien-Lepage-nak (1848-1884) kissé szentimentális „finom naturalizmusa", melyet Lyka Károly kortárs művészettörténész (1869-1965) gyengéd, irizáló szürkéiről találóan gyöngyházfényű naturalizmusnak nevezett. Számos kiváló magyar festmény csendes lírája köszönhet sokat e francia mester korabeli, kissé túlértékelt népszerűségének. Ferenczy első általa is művészeti alkotásnak tartott festményét 1889-ben, a vele egyidőben Párizsban tanuló Kallós Ede szobrászművészről, a későbbi budapesti Vörösmarty emlékmű egyik alkotójáról készítette el. 1889-es hazatérése után családjával együtt Szentendrén telepedett le. A Párizsból hozott felfogás jegyében fogant, az élet hétköznapi pillanatait megörökítő, néha még novellisztikus témájú műveit véletlennek tűnő képkivágat, fátyolosán szórt, a világosszürke tónusoknak halovány belső derengést kölcsönöző megvilágítás, egyenletes fényerejű tört színek, határozott kontúrok jellemzik (Kertészfiú, 1891 /Kát. sz. 17/). Ferenczy korántsem volt megelégedve e korszakának festői eredményeivel, így az itt készült alkotásokat nem is szerepeltette a Nemzeti Szalonban rendezett, 1903-as első önálló bemutatkozásakor. Mint írta: „Sem a művészetet, sem a természetet nem ösmertem volt eléggé [...]." A változtatás iránti belső késztetését követve kelt családjával együtt útra 1893-ban Münchenbe. A 19. század végén a bajor főváros elsősorban zsánerfestészetéről ismert, nyüzsgő művészeti központnak számított, ahol már érlelődtek az új művészeti gondolkodás feltételei. Számos magyar művész látogatta az itteni akadémiát épp úgy, mint Hollósy Simon híres magániskoláját, melyből könnyebb volt bekerülni felsőfokú tanintézménybe, mint más helyekről. Münchenben Ferenczy régi ismerősökre is lelt: korábban a Julian Akadémián vele együtt tanuló Iványi Grünwald Béla és Csók István szintén ott dolgozott. Utóbbiról kitűnő portrét festett (CsókIstván 1894 /Kát. sz. 18/). A 19. század utolsó harmada Európaszerte a természet és a táj újfajta ábrázolásának jegyében telt. A dramatikus hangsúlyokat teremtő műtermi világítás helyett a napfény, az atmoszférikus hatások, a természetes megvilágítás véletlenszerű mozzanataiban rejlő artisztikus elemek festői megragadása nem pusztán egyszerű szakmai műhelyfogásként izgatta az alkotókat, ebben alapvető világszemléleti változások is felsejlettek. A szabadban (plein air) való festésnél a természetes fények percről-percre átírják a látványt, amelyet a művésznek feszült figyelemmel kell kísérnie. Ferenczyben nemcsak a korábbi párizsi tapasztalatok erősíthették az újfajta kihívás iránti érdeklődést, hanem a müncheni festészetben is fellelhető, hasonló törekvések mellett a Glaspalast nemzetközi kiállításain megforduló rokon felfogású művekkel is szembesülhetett. A plein air festésből eredő szín- és valőr-problémák fokozatosan kezdték egyre jobban foglalkoztatni a művészt. A szabad természetben uralkodó fényviszonyok megjelenítésének szándéka módosítja Ferenczy palettájának színeit: azok teltebbé, erőteljesebbekké válnak. A maga körül látott hétköznapi témák megfestésében a 21
