Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Szabó János: Salgótarján sportélete

titkára Rokfalussy Lajos, jegyzője dr. Holacsek Béla volt. Az egyesület tagjai 1924-ben elkészítették a vidék, mintegy 180 km hosszú útjelzéshálózatát, a környék turista térképét. Dornyay Béla 1927-ben megírta és kiadta turistakalauzát. Még 1924-ben Galyatetőn turistaszobát rendeztek be, utakat jelöltek a Mátra északi felén. 1929-ben kilátót építettek a Karancs csúcsán. 1933-ban a Magyar Kárpát Egyesület fennállásának 60. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen foglalták a Bodzás- forrást. Erről emléktábla elhelyezésével emlékeztek. 1935ben a forrás közvetlen szomszédságában, mintegy 60000 pengő költséggel, az ország akkori egyik legszebb menedékházát avatták fel. A város sportéletének fejlődésében jelentős szerepet játszottak azok a sportklubok, amelyek a trianoni békeszerződés után kezdték meg működésüket. Közülük az 1901 óta működő SSE már 1920 tavaszán elindult az Észak-kerület labdarúgó bajnokságában. A SSE-t, az 1920-ban létrejött Salgótarjáni Torna Club, a STC követte. Az MLSZ tagegyesülete lett a Baglyasalja, a Pálfalvai PBÜSE, a Pálfalvai ZISE, a Salgó FC, a Salgótarjáni Hirschgyári Atlétikai Club, a Forgách-bányatelepi Football Klub. Klubcsapataink közül az első nemzetközi sikerét a PBÜSE érte el az ausztriai Brunnban 1922-ben, a Pünkösdi Torna elnyerésével. Az 1922-es év azért is fontos dátum, mert ez év áprilisában alakult meg a Salgói menedékház