Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Szabó János: Salgótarján sportélete

város testnevelési és sportbizottsága. Az STC ebben az évben vette fel a híres B betút, amely eredetileg nem a Bányászt, hanem a Bányatelepit takarta. Még meg sem tanulták az SBTC nevet, amikor a fekete-fehér gárda egymást követően három alkalommal lett alosztályi bajnok és felkerült a kerület I. A osztályba. 1926 őszén, Magyarországon bevezetésre került a profizmus, ami az SBTC-nek nem kedvezett, mivel 1927. július 16-án megalakult a Salgó FC a város egyetlen profi csapata. A korábbi publikációkkal ellentétben az SBTC nem szűnt meg, csak egy év múlva visszalépett a bajnokságtól, de a következő szezonban az Északi Alszövetség II. osztályában már a negyedik helyen végzett. A fiatal játékosokból összeverbuvált gárda /1931; 1932; 1933/ megnyerte az Északi Alszövetség bajnokságát, 1933-ban és 1935-ben az Országos Amatőr Bajnokságot, első alkalommal elnyerte a Corinthian Kupát és felkerült a magyar labdarúgás I. osztályába. A szomszédvár Salgótarjáni SE az 937/38-as bajnoki évadban lett Észak-Magyarország bajnoka, majd osztályozón kivívta a NB. I-be való szereplés jogát. 1932-ben a Corinthian Kupa döntőjében 2:0ás vezetés után 3:2-re vesztett a Budapesti Postással szemben. A Pálfalvai BÜSE 1927/28-ban nagy bravúrt hajtott végre, a tarjáni nagyágyúk előtt nyerte meg az Északi I. osztály labdarúgó bajnokságát. A kor leghíresebb játékosai közé tartozott Zsengellér Gyula az SBTC kiválósága, aki eljutott az Európa válogatottságig. Tátrai Thour Sándor az SESE