Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tarjáni rendőrközegek

posztokat, kiknek hatásköre az adott vállalat dolgozóira terjedt ki. 1879-től közel két évtizedig a bányatelepen Dokupil Vilmos, a vasgyár telepén Dapsy Gyula, Saigon pedig id. Okolicsányi Lajos töltötte be ezt a posztot. Szavuknak nagyobb súlyt adott, hogy hátuk mögött ott állt a vállalat fegyelmező ereje is. Elsősorban egyébként sem a telepek voltak kitéve, annak a - közismert - ismétlődő jelenségnek, melyet a kortárs írt le: „... a hiányos közvilágításnak volt megfelelő a közbiztonság is, annyim, hogy este igazán nem volt tanácsos az nccán járni. Különösen fizetéskor (minden hó 15.-e körül) volt kritikus a helyzet. Abban az időben ugyanis nagyon sok krajnai bányász dolgozott az itteni szénbányában. Ezek a „gránerek" fizetéskor alaposan berúgva egyik korcsmából a másikba vándoroltak át, ez pedig úgy történt, hogy a korcsma előtt felsorakozva kart karba fűzve az uccát egész szélességében elfoglalták (néha 8-10 ilyen emberlánc volt egymás mögött), s annak a rendkívül tartalmas szövegű nótának taktusa mellett, hogy holláriá holláriá hó, holláriá riá holláriá hó, megindult a menet a legközelebbi korcsma felé. Ilyenkor nem volt tanácsos velük találkozni, s aki a viszonyokkal ismerős volt vagy idejében visszafordult, vagy betért valamelyik házba, s ott várta meg míg a gránertömeg elvonult s csak azután folytatta útját, ellenben ha valaki szembe került velük, azt hangos „hudics permej karsendús !" csatakiáltás mellett leütötték, ha valaki szekérrel jött velük szemben, annak szekerét dirib-darabra széjjelszedték. " Hasonló okból erősítették meg és vették körül kőfallal az ún. Nagykocsmát, mely a vásárra tartó szekerek éjjeli pihenőhelye volt évtizedekig, mivel nemcsak a gránerek okoztak kalamajkát a fizetési napok környékén. Még 20 év múlva is, 1896-ban - mikor már a krajnai munkások többsége nem dolgozott itt képviselő-testületi határozat szólt róla: a díszközgyűlést „a Hazánk ezredéves fennállásának emlékére alkotott törvény kihirdetése czéljából folyó hó (június) 28-ik napjára halasztja el azon okból, mert f. hó 14-én az aczélgyárban, 21-én pedig a kő-