Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Egy hányatott sursú oktatási intézmény: a salgótarjáni polgári iskola

ni kőszénbánya 20 q-t, a baglyasaljai bánya, Papes János és Lugert Leó urak 10-10 q szenet adományoztak az iskolának." A következő tanévben az RMSTV Rt. is csatlakozott az adományozókhoz. Nemcsak a szénhiány, hanem a tanárhiány is hátráltatta a tanítás menetét. A sok személyi változás miatt például az 1923/24-es tanévben a fiúiskolában 12, a leányiskolában pedig 11 tantárgy- és órarendváltozás vált szükségessé. Súlyosbította a helyzetet a tanulók nagy száma. 1921 szeptemberében több szülő kérvényt nyújtott be a képviselő-testülethez, miszerint a helyszűke miatt fel nem vett tanulók számára párhuzamos osztályt állítsanak föl. Mivel állami iskoláról volt szó, a képviselők csak támogatásukról biztosíthatták a kérvényezőket és továbbíthatták az igényt a tanfelügyelőhöz azzal a megjegyzéssel, hogy pár napja szabadult föl az iskola épülete a katonai beszállásolás alól. Akkor ez átmeneti állapot volt. De a laktanya elkészülte után sem költözhettek vissza a tanulók az épületbe a nagy pusztítás miatt, előbb rendbe kellett hozni. Ez viszont - a gyorsuló infláció miatt - pénzügyi fedezet hiányában húzódott, s csak 1925 őszére készült el. Végeredményben a salgótarjáni polgári iskola léüehozásához negyedszázad kellett, s majdnem ugyanennyi a normális, folyamatos működés megteremtéséig. Bár túlmutat az időhatáron, de meg kell jegyezni, hogy az iskola megszűnéséig tartó időszak is kb. 25 évet tett ki.