Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tarjáni rendőrközegek

Cs. Sebestyén Kálmán TARJÁNI RENDŐRKÖZEGEK Régi szép idők, mikor még a Salgótarjánban lakók ismerték egymást, s elég volt egy éjjeli őr, ki a kocsmárost figyelmeztette a zárórára, majd időrőlidőre a község területét bejárva figyelte a tűzre utaló gyanús jeleket. Meg egy mezőőr, azaz csősz, aki a határt tartotta szemmel terményérés idején, hogy esetleg megtévedt emberek próbálkoznak-e a máséból valamit lecsipegetni. Időnként megjelent a vármegyei hadnagyok valamelyike néhány emberével, akiket el kellett látni a kiszabott porcióval, de azok is egy-két nap után továbbálltak. Azután gyorsan idegenek sokasága jelent meg a község határában. 1868-ban már állandó pandúrt telepítettek Salgótarjánba. Nem azért, mintha egyedül sokra ment volna, hanem az egyenruha elrettentő erejéért. Mutatja ezt, hogy négy év múlva a megyei törvényhatósági bizottság a „kőszénbánya telepek és vasfinomítógyárnál nagy számban működő idegen munkások kicsapongásainak fékezésére, különösen pedig a személy és vagyonbiztonság tekintetéből" csendbiztosi hivatalt létesített itt. Elhelyezését a község biztosította, azonban a bérbe vett ház körül hamarosan gondok adódtak: esőzések alkalmával beázott. Az elöljáróság ugyan felszólította a tulajdonost, hogy javíttassa ki, azonban ő nem kapkodta el. Más lakás viszont nem állt a község rendelkezésére, így felszólították a bánya igazgatóságát, helyezzék el ők a csendbiztosságot, „miután a megyehatóság által a kőszénbánya társulat igazgatósága részéről tett azon ígéretre tétetett a csendbiztosi állomás S. Tarjánba, hogy a csendbiztos urat, mint pandúr személyzetét természetbeni vagy bérelt lakással ellátja. " A problémák megoldásának egymásra tologatása - mint a későbbiekben is anynyiszor -, a közös érdekek figyelembe vételével, végül kompromisszummal zárult: az új takarékpénztári helyiségekben béreltek a csendbiztosság-