Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Egy hányatott sursú oktatási intézmény: a salgótarjáni polgári iskola

Minden jó, ha jó a vége - tartja a mondás. Úgy tűnt - legalábbis egy ideig -, hogy érvényes ez a salgótarjáni polgári iskolára is, mivel a rendes tanítást lényegében semmi sem zavarta. A tanulók létszáma fokozatosan emelkedett. 1911-ben csak a fiúiskolába iratkozók száma meghaladta a kétszázat, úgyhogy az I. évfolyamon párhuzamos osztályt kellett szervezni. A leányiskolában szintén emelkedett a létszám. Egy korabeli iskolai statisztika szerint a salgótarjáni polgári iskolában végzett fiúk ötöde tanult tovább, a többiek „gyakorlati pályára mentek". A lányok háromnegyede viszont befejezte tanulmányait és „otthon maradt", a többiek nagyjából fele-fele arányban tanultak tovább és álltak munkába. 1908-tól lehetőség volt magántanulóként elvégezni a négy osztályt, amely azt jelentette, hogy egyéni felkészülés alapján időszakonként vizsgát tettek a tananyagból. Meglepő, hogy itt is hasonló volt az arány, nagyjából kétszer annyi (60-80) fiú szülei választották ezt a formát, mint lányé. Természetesen az iskola felszerelése is gyarapodott. 1913-ban a község, mivel megszűnt a tanárok utáni nyugdíjfizetés kötelezettsége, a megtakarításból bevezetette a telefont az iskolába, s 3 évre vállalta a díjfizetést. 1914-ben rendesen kezdődött a tanítás. Azután szeptember 30-án este az összes helyi iskolaépületet a katonaság lefoglalta. A „községet ezrekre menő katonaság szállta meg és a munkácsi tartalékkórház is ide helyeztetett át 600 ággyal. " A polgári iskolában kórházat alakítottak ki. S elkezdődött az újabb vesszőfutás. 1916 közepéig az oktatás a II. és III. körzeti népiskola tantermeiben folyt hosszú megszakításokkal, délelőtt-délutáni váltásban. Egy rövid, átmeneti időszak után, 1919 januárjától 1924 tavaszáig (a laktanya elkészültéig) újra az előbbi megoldásra kényszerült az iskola vezetése. Ezen évek alatt pusztult el az egy évtized alatt összegyűjtött felszerelés majdnem teljes egészében. A népiskolai tantermekben az „állam sanyarú pénzügyi helyzete miatt a tanítást a téli hónapokban csak úgy lehetett fenntartani, hogy a tanulók naponta hazulról egy-egy darab szenet hoztak. A salgótarjá-