Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Egy hányatott sursú oktatási intézmény: a salgótarjáni polgári iskola

tettel arra, miszerint Salgó Tarján úgy is egy algymnasium felállítását tervezte, hogy a felállítandó iskola ezen czélnak is megfeleljen, a latin nyelv tanítása is elrendeltessék. " A tanfelügyelő ennek nem látta akadályát, csak a községnek kell úgy meghirdetni a tanári állást, hogy latin szakos is legyen. A képviselők végül - fenntartva az elemi iskola létesítésének szükségességét - elfogadták a polgári iskola szeptemberi indításának költségvetését. Azonban Jónásch Antal fentebbi érveire hivatkozva fellebbezést adott be a közgyűlési határozat ellen. Újra a tanfelügyelőnek kellett átvenni a főszerepet. Hosszas tárgyalásokba kezdett a Rima vezetőivel, mely során elismerte a salgótarjáni népoktatás visszás helyzetét és vállalta, hogy saját hatáskörben igyekszik mindent megtenni a megoldás érdekében. Kilátásba helyezte azt is, hogy a polgári iskola fenntartása érdekében az 5 %-os pótadón túl nem terhelik a községet egyéb kiadások, ha visszavonják az algimnázium létesítésére tett javaslatot. Mindezt a közgyűlés elfogadta, így Jónásch Antal is visszavonta fellebbezését. Ezzel elhárult - elvileg - az akadály a polgári iskola felállítása elől. Közben a tanügyi bizottság kijelölt tagjai elkészítették a költségvetést is. E szerint az 5 %>-os pótadóból 8 ezer, a 120 tanuló utáni tandíjból 4800, összesen 12800 korona a bevétel. A fenntartás, mely tartalmazta a tanárok és iskola szolga fizetését, nyugdíjjárulékát, a bérleti díjat, fűtést, világítást, 12696 korona. Viszont a következő tanévre már gyűltek a felhők, mert a bizottság kétezer korona hiányt vetített előre. De egyelőre még az iskola indításának előkészítése volt a feladat. Át kellett alakítani az épületet, a Fő utca 326. számú ún. Weisenbacher-féle házat, a követelmények szerint, fel kellett szerelni a legszükségesebb taneszközökkel, s meg kellett hirdetni a tanári állásokat. Az iskolaszék 1903. augusztus 4-én a királyi tanfelügyelő elnökletével döntött arról, hogy a 74 pályázó közül Dörnyei Károlyt, Latzkovics Ádámot, Ágh Józsefet és Szathmáry Margitot alkalmazza. Szeptember első napjaiban azután már az ők intézték a