Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Egy hányatott sursú oktatási intézmény: a salgótarjáni polgári iskola

melynek ára 11 ezer forint volt. Hogy az építkezés megkezdéséig sem heverjen parlagon a megvásárolt terület, az elöljáróság hamarosan árverés útján ideiglenes jelleggel haszonbérbe adta. A tanítás mégsem kezdődött el, sőt még a következő évben sem, ugyanis a község nem kapta meg a kölcsönt. Időközben a pótadó mértéke (az állami egyenes adó után) meghaladta az 50 %-ot, így a község önmagában nem is tudta felvállalni az iskola fenntartását. Úgy döntöttek a képviselők, hogy leveszik a napirendről az iskola ügyét, s várnak addig, míg a minisztérium, mint 5000-nél több lakossal rendelkező települést, nem kötelezi a megvalósítására. Erősítette az elhatározást a tanfelügyelő közlése, mely szerint két éven belül legfeljebb csak a fiúiskola kaphatna államsegélyt, a község viszont a leányiskolával együtt volt hajlandó kötelezettséget vállalni a fenntartásra. 1902-ben a tanfelügyelő személyében változás történt. Pacséry Károlyt Schweiz Vilmos váltotta, aki egyik első feladatának tartotta a több mint egy évtizede húzódó salgótarjáni ügy megoldását. Tárgyalásai eredményeként a vallás-és közoktatásügyi miniszter 1903. április 8-án a 8809. számú rendeletében kötelezte Salgótarjánt, hogy szeptember 1-én nyissa meg bérelt helyen a polgári fiú- és leányiskola első osztályait és gondoskodjon zavartalan működéséről. De szinte természetes, hogy nem érhet véget ilyen egyszerűen a történet. A májusi tanügyi bizottsági ülésen és a közgyűlésen csaptak össze a nézetek. Miután a tanfelügyelő ismertette a miniszteri rendeletet, Porázik György fejtette ki azt a korábban kialakított álláspontot, hogy elsődleges feladat az elemi népiskolák fejlesztése. Meglepő, hogy míg két évtizede az acélgyáriak szorgalmazták legjobban a középfokú intézmény létesítését, most ők voltak leginkább ellene. Lehet, hogy a tankötelesek (6-12 évesek) összeírásainak adatai fordították meg véleményüket ? 1893-ban a Rima telepén (Salgóbányával együtt) 454-en, a kőszénbányánál 262-en voltak, míg a község területén az izraelita hitközség 3 tantermes iskolájára 101, a katolikus felekezeti iskola 2 tantermére 226 tanuló jutott. Az