Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Egy hányatott sursú oktatási intézmény: a salgótarjáni polgári iskola

reskedelmi osztályokkal kapcsolatban is. Végül „egyhangúlag hozott határozattal mondatott ki, hogy a három évi kereskedelmi tanfolyam helyett a létesítendő polgári iskola felső ipariskolai tanfolyammal köttessék egybe", a felállítás módjáról külön bizottság döntsön. De amit egyik kezükkel adtak, a másikkal rögtön el is vették. Még ugyanezen közgyűlésen - a külön kezelt községi alapok racionalizálása címén - a vásárjog jövedelem és a községi könyvtár alappal együtt a polgári iskolai alapot is beolvasztották a községi törzsvagyonba. Bár nem nagy összegről volt szó, 100 forint 51 krajcárról, de szimbolikus jelentősége volt az alap különállásának. Ugyanis, amint először fölmerült az iskola létesítésének ötlete, a hivatalosság mellett elkezdődött az anyagi háttér megteremtésének „civil" szervezése. Ennek motorja is Zemlinszky Rezső volt. A bányatársulati zenekar közreműködésével rendeztek táncmulatságot, melyet az évek során néhányszor megismételtek, s ezek tiszta jövedelméből gyarapodott az alap. Az, hogy a nagyközségnek nem elég az elemi iskola, egyre nyilvánvalóbbá vált. 1897-ben Nógrád vármegye közigazgatási bizottsága elrendelte, hogy a községeknek, ahol a lakosság legalább fele földműveléssel foglalkozik, az elemi 6. osztálya utáni továbbképzésre gazdasági ismétlő iskolát kell felállítani. Salgótarján kérte ez alóli felmentését, mert „ma már a nagy község lakosságának mintegy 95 %-tólija - tehát majdnem összessége bányászokból, gyári munkásokból, kézmű iparosokból, kereskedőkből, vasúti alkalmazottakból s a vállalatoknál alkalmazottakból, valamint törvényhatósági és községi tisztviselőkből és alkalmazottakból áll, s még a volt úrbéres családok sem tekinthetők kizárólag földmíveléssel foglalkozóknak, nemcsak azért, mert a nevezett vállalatok telepei elhelyezése s a nagy terjedelmű vasúti pályaudvar és három vágányú vasútvonal fektetésére részint kisajátítás, részint adás-vétel útján felhasznált legtermőképesebb területek beszámításával még megmaradt szántóföld és rét oly csekély, hogy a rendszeres művelésre alig alkalmazható, de azért is, mert a