Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Egy hányatott sursú oktatási intézmény: a salgótarjáni polgári iskola

földmívelésből eredő jövedelemből megélhetésük nem biztosítható, az elemi iskola hatodik osztályából kilépő fiú gyermekeik - majdnem kivétel nélkül -, a bánya és gyári munkások gyermekei pedig általában a gyáraknál vagy kézmű iparosoknál és kereskedőknél nyernek - mint tanonczok - alkalmazást, s ezek részére úgy a nagy vállalatok, mint a nagyközség által is segélyezett salgótarjáni ipartestület rendes iparos tanoncz iskolákat tartanak fenn, melyekben a tanonczok rendszeresen oktattatnak, a magán hivatalnokok, kereskedők, kézmű iparosok s a munka vezetők legnagyobb részepedig úgy fiú mint leánygyermekeiket magasabb iskoláztatásban is részesítik. " A község ez alapján ugyan megkapta a felmentést a gazdasági ismétlő iskola szervezése alól, de az indoklás utolsó része újra felszínre hozta a lassan elalvó polgári iskolai ügyet. A Nógrád Megyei Tanítótestület salgótarjáni köre - sokadik beadványa után - 1898 elején ismét megfogalmazta középiskola létesítésének szükségességét a községben. A képviselő-testület határozata szerint: „Tantestületi elnök azon kijelentése folytán, hogy a tantestület a közép iskola felállítása tekintetében már építési tervvel és költség vetéssel ellátott jelentést adott be, utasíttatik a község elöljárósága, hogy a tervet és költségvetést iktató könyvei alapján előállítsa, a jövő közgyűlésen mutassa be. " Az elöljáróság tehát előszedte a másfél éve elfektetett iratokat, a képviselők pedig azokat áttanulmányozva ismét kinyilvánították elvi egyetértésüket. Már csak azért is, mert az 1868. évi tankötelezettségről szóló törvény kimondta, hogy az 5000 főnél több lakossággal bíró községek kötelesek vagy felsőbb népiskolát - amelynek felállításától néhány hónapja menekültek meg -, vagy polgári iskolát működtetni, illetve „nagyobb községek, melyeknek anyagi ereje engedi, kötelesek felső népiskola helyett polgári iskolát állítani és tartani fenn a község lakosai számára felekezeti különbség nélkül." A község saját bevallása szerint Salgótarján lakossága „az 5000-nek kétszeresét is jóval meghaladja", így nem volt kibúvó - bár soknak találták az épületre a közel 50 ezer forintos költségvetést -,