Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Egy hányatott sursú oktatási intézmény: a salgótarjáni polgári iskola

sével párhuzamosan „komfortérzete" növekszik. De végső soron Salgótarján érdeke is ezt diktálta. A javaslat megfogalmazása azonban korántsem jelentette a gyors megvalósulást, hisz a községi képviselők többsége ebben inkább nyűgöt látott, mint az előrelépés lehetőségét. S még elfogadható magyarázat is volt az ódzkodásra. Az a - később is vissza-visszatérő - indok, hogy előbb az elemi népiskolák helyzetét kellene rendezni. Igen ám, de a társulatok által működtetett elemi iskolák megyei szinten is megálltak helyüket, a fennmaradó kettő pedig felekezeti iskola volt. Az izraelita iskolához első időben a községnek nem sok köze volt, mert azt a hitközség istápolta. A képviselő-testületben, a lakosság jelentős növekedéséből eredő gyermekszaporulat láttán, meg volt a hajlandóság a római katolikus népiskola bővítésére és községi kezelésbe vételére, de az 1870-es évek végén a katolikus egyház helyi képviselője még ellenállt a többszöri felszólításnak. Húsz év múlva viszont már ő kérte a község segítségét az áldatlan állapotok megszüntetéséhez. Zemlinszky félig-meddig magánkezdeményezését 1885-ben Porázik György hivatalos indítványként újra benyújtotta a képviselő-testületnek. Ez azért fontos, mert Porázik az acélgyári elemi iskola igazgató-tanítója volt. Tehát egyrészt „szakmai" támogatást kapott a polgári iskola létesítése, másrészt pedig jelzés szintjén a kőszénbánya mellett a másik nagy salgótarjáni társulat, a RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt. is mögé állt. (Ez a későbbiekben érdekes változáson megy keresztül.) A testület azzal vette tudomásul ezt, hogy egy szűkebb körű bizottság már tanulmányozza a létesítés módozatait. Valószínűleg ez a tanügyi bizottság lehetett, ugyanis nincs nyoma, hogy külön e célból képviselőket bíztak volna meg. A tanulmányozás azonban igen hosszúra sikeredett, mert csak 1893ban került újra a képviselők elé, mikor 99 salgótarjáni lakos folyamodványban kérte a község vezetését felsőbb iskola vagy polgári iskola szervezésére. A tanügyi bizottság megismételte korábbi okfejtését: „előnyös és üdvösnek tartaná ugyan Salgó-