Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tűzoltók Salgótarjánban

téses tűzoltókról. Az egyesület parancsnokságának többször is kérvényezni kellett, hogy részesítsék fizetésemelésbe őket, illetve terjesszék ki rájuk a drágasági pótlékot. Végül 1910-ben mondta ki hivatalosan a képviselő-testület, hogy a tűzoltókat a községi szolgákkal egyenlő elbánásban kell részesíteni. De majdnem súlyos ára is lett ennek: 1912-ben az elöljáróság azt a feladatot kapta, hogy tegyen javaslatot, mert „a két fizetéses tűzoltó munkássága nincsen kihasználva, kívánatos volna, hogy a tűzoltói állás a rendőrségi állásokkal hozatnék kapcsolatba, ami két községi alkalmazott fizetésének megtakarítását jelentené". Vagy a képviselők látták be, hogy ez nem szerencsés, vagy az elöljáróság húzta-halasztotta a dolgot, de nincs nyoma, hogy a kialakult helyzetben változás történt volna. Sőt 1914-ben Rácz István fizetéses tűzoltó hadba vonulása nyomán rótta meg a képviselő-testület az egyesület parancsnokságát. Ugyanis az egyesület továbbra is folyósította családjának a tűzoltói fizetést, bár a törvény szerint csak a csekélyebb összegű hadisegélyre lett volna jogosult. 1918 decemberében pedig a két fizetéses tűzoltónak háborús segélyt állapítottak meg, „mert a tűzoltók azon kikötéssel vannak alkalmazva, hogy mindenkor ugyanolyan javadalmazásban részesülnek, mint a községi rendőrök". Az 1890-es évek közepétől szaporodott meg a tűzesetek száma, legalábbis ezekről tudunk, mivel a képviselő-testület az egyesület parancsnokságának jelentése alapján az első három fogattal megjelent személyt jutalmazta. A tüzek gyakoriságának egyik oka a lakosság számának erőteljes növekedése. „A kereskedők aránylag hamarabb ismerték fel a helyzetet - írta a szemtanú - sa rendelkezésre álló - legtöbbször a főuccai régi házak előtt lévő - üres területet megszerezvén, azokra építkeztek." így például, amikor 1899-ben a Rosenfeld Polacsek Regina tulajdonában lévő Pannónia szállodában ütött ki tűz, meg is állapították, hogy ez „az egész községre végzetessé válhatott nagyobb mérvű tűzvész" volt. A Salgótarjá