Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tűzoltók Salgótarjánban

mert „a napszámosok, iparos és kereskedő segédek s általában az ipar és kereskedelemnél alkalmazottak is fizetni kötelesek - mint hogy köztudomás szerint a most elősorolt foglalkozásúak általában nem állandók, helyeiket igen gyakran változtatják, s ha a községből elköltöztek újabb tartózkodási helyük csak a legritkább esetben puhatolható ki, s a terhükre kirótt tűzvéd adó be nem hajtható, valamint nem hajtható be a vagyon hátra hagyása nélkül elhalt vagy teljesen elszegényedett községi lakosok ellen fennálló követelések sem." 1893 áprilisában újabb változtatás vált szükségessé a szabályrendeletben. Az elöljáróság ekkor azt javasolta - amit el is fogadott a képviselő-testület -, hogy a lótulajdonosokra is terjesszék ki a fizetési kötelezettséget, mert „az utóbbi 2 tűz esetnél - már előbb is több esetben - ezen készenléti fogatokból egy sem volt előállítható" és a községnek kellett fizetni a lovak kiállítását. Felmerült, hogy tűzrendészeti és egyben köztisztasági szempontból is a község tartson lovakat, azonban ezt elhelyezési és anyagi okok miatt elvetették. Inkább - a vármegyei tűzvédelmi szabályrendeletre támaszkodva - visszatértek az elsőként megjelent fogatok jutalmazásához. Ezután rendszeresen jelentette a tűzoltó egyesület parancsnoksága a tűzeseteknél megjelent első háromnégy fogatos nevét, kiknek 2-5 forint összegű jutalmat fizettek ki a községi pénztárból.