Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tűzoltók Salgótarjánban

A szabályrendelet szerint a tűzvéd adóból befolyt összeget az egyletnek utalta át a község, melyből „60 % az egylet czéljainak megfelelő kiadásokra u. m. a működő tagok egyéni felszerelésének s a tűzoltó gépek és egyébb eszközök jókarban tartására s illetve beszerzésére", 40 % pedig segélyalap létrehozására fordítandó. „A segély alapból a tűzvésznél magát kitüntetett tűzoltó jutalomra, a működés közben önhibáján kívül károsult, vagy szerencsétlenül járt tűzoltó - a kár és munka képtelenség mérvéhez képest, - illő módon a lehetőségig segélyre tarthat igényt", melynek mértékét az egyleti választmány javaslata alapján a községi közgyűlés állapíthatta meg. Szintén itt hagyták jóvá az évenként beterjesztendő elszámolást, mivel a község a tűzvéd adón kívül egyéb anyagi támogatásban is részesítheti az egyesületet. Minden eshetőségre tekintettel a képviselő-testület két választmányi tagon túl még két szavazattal rendelkező községi képviselőt, valamint a községi bírót és jegyzőt delegálta az egyleti közgyűlésbe. S volt még egy biztosíték, hogy a támogatás ne menjen kárba, ha esetleg az egyesület mégis feloszlik: „az egylet minden vagyona, alapjai, szerelvényei és eszközei a községre szállanak, azon feltétel mellett, hogy az említett tárgyak csupán tűzoltásra s illetve a segély alap hasonnemű segélyezésekre fognak szolgálni. " Formailag tehát körülbástyázták a Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egyesület fennmaradását, olyannyira, hogy 1890. december 3-án az ezredik tűzőrséget tartotta. 1899-ben pedig azt jelentette a képviselő-testület, hogy az egyesület tagjai a 13 éves működés alatt 172 tűzesethez vonultak ki, de egyszer sem történt meg, hogy „a testületnek a vész helyén megjelenésekor már égő épület vagy terménynél egyéb a tűz martalékává lett volna." 1893-tól a község biztosította az 5, majd 10 és 15 éve működő egyesületi tagok részére az emlékérmet. 1895-ben és 1897-ben is azzal az indoklással, hogy az egyesület anyagi ereje döntően a felszerelések beszerzésére, javíttatására fordíttatik, a „zászló beszerzési alap" javára 100-100 forintot