Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)
I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tűzoltók Salgótarjánban
testület, hogy a kormányrendelet előírásait szem előtt tartva dolgozzon ki olyan javaslatot, amelylyel meg lehet menteni az önkéntes egyesületet. A bizottság 1889. május 16-án terjesztette a közgyűlés elé „A Salgó-tarjáni Önkéntes Tűzoltó Egylet fennállásának biztosítása czéljából alkotott szabály rendelet" tervezetét. Ebben megállapították az egyesület eddigi tevékenységének fontosságán és a község támogatásának szükségességén túl, hogy „méltányos, sőt jogos hogy Salgó-Tarján nagy községben mind azon férfiak, kik a tényleges tűzoltó szolgálatra úgy korra, mint testi erőre nézve is elegendő képességgel bírnak, de eddig akár mint működő, akár mint pártoló vagy alapító tagok az egyletbe való belépés elől kitértek ... a nemes czélhoz anyagi viszonyaikhoz arányítva hozzájáruljanak. " A tűzvéd adót 50 krajcár és 6 forint közötti összegben állapították meg foglalkozási kategóriák és házbirtok alapján. Kivették a díjfizetés alól azokat a társulatokat, melyek tűzoltó testületet tartottak fenn (ekkor még csak az acélgyár), az egylet működő tagjait, a vagyontalanokat és azokat a lótulajdonosokat, akik előfogatokat adnak tűzvész esetén a fecskendőkhöz és lajtkocsikhoz. Az így, községi adó módjára beszedett pénzt az 1890-től felállított „Tűzvédadó kezelési pénztár"ba helyezték el, s innen évente utalta át az egylet pénztárába az elöljáróság. Ezt átfolyó tételnek nevezték, s mellette, mint állandó elkülönített tétel, fennmaradt rövid ideig a „Tűzoltói czélokra szánt alap". Azonban a tűzvéd adó körül is a gyakorlati megvalósítás újabb kérdéseket vetett föl. Először a bányaigazgatóság jelentkezett, hogy munkásai után átalányt szeretne fizetni, mert „évenként - átlagosan alig haladja meg a 600 számot, mely számnak 2/3 része részint 20 éven aluli, részint a 40 éven felüli életkorra esik", ezért évi 100 forintot ajánlott. Majd a MÁV emelt kifogást, mert olyan személyeket is fizetéssel sújtottak, akik a vasúti rendelkezések szerint tűzoltásra kötelezettek. Két év múlva a közel 700 forintos évi kivetésből 120 forintot kellett leírni, az indoklás szerint azért,