Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Szvircsek Ferenc: Salgótarjánban éltek és alkottak - Borbély Lajos (1843-1923)

tős állomásai voltak többek között: a likéri kohótelep (1883), a salgótarjáni Thomas acélmű (1888), az ózdi Martin acélmű (1894), az ózdi rekonstrukciók 1903-1907 között. Műszaki munkássága mellett a munkások szociális és kulturális életének javításáról is gondoskodott, olyan időben, amikor ez a fajta tevékenység nem volt jellemző a különféle társulatoknál. Biztatására és támogatásával alakult meg az acélgyári kaszinó és olvasóegylet. Támogatta a társulati iskolákat, a sportéletet de a község fejlődését és fejlesztését is szívügyének tekintette. Munkásságát 1884-ben Ferenc József-renddel ismerték el, de tulajdonosa volt a vaskoronarendnek is. Az 1910. évi általános képviselői választásokon a politikai életbe is bekapcsolódott s mint a nemzeti munkapárt tagja a Borsod megyei dédesi választókerület képviselője lett az országgyűlés megszűnéséig. Életének szerves része volt a különféle tudományos szakegyletekben való tevékenység, ahol a nagy tapasztalatokkal bíró szakember véleményét mindenkor teljes elismeréssel honorálták. A gazdasági élet terén kifejtett eredményes munkássága elismerését a Magyar Tudományos Akadémia 1915-ben Wahrmann díjjal jutalmazta. 1914. július 1-ével nyugállományba vonult, de továbbra is tagja maradt a részvénytársaság igazgatóságának. Életének 80. évében 1923. szeptember 29-én hunyt el köveskállai Borbély Lajos, ny. műszaki vezérigazgató, a vaskoronarend és Ferenc Józsefrend lovagja, volt országgyűlési képviselő, az OMBKE 1892-től alapító tagja. Szepes-Iglón lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.