Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Szvircsek Ferenc: Salgótarjánban éltek és alkottak - Jónásch Antal (1850-1945)

Jónásch Antal (Svedlér, 1850 - Budapest 1945) Bánya és kohómérnök, akinek alkotó évei a hazai vaskohászat és vasgyártás reneszánszához kapcsolódott. A Szepes megyei Svedléren született 1850. december 19-én. A selmeci akadémiára 1871be iratkozott be. Bányamérnöki tagozatát 1874-ben, kohómérnöki különbözeti vizsgáit 1875-ben tette le. Nagybányán kezdte meg gyakornoki pályáját, majd 1875. november 1-től a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat alkalmazásába került, gyakornokként. Borbély Lajos irányítása mellett az első gázfűtésű kavarókemencék építésében vett részt. 1876. decemberében megvált a gyártól és a selmeci akadémia hívásának engedve a vaskohászat-vasgyártás tanszékén lett tanársegéd Kerpely Antal mellett. 1879-ben a Rimamurányi Vasmű Egylet nagyrőcei kohójának lett a gondnoka. Amikor 1881-ben a társulatok fuzionáltak, Borbély Lajos felajánlotta a salgótarjáni gyár üzemfőnöki (hutamesteri) állását Jónásch Antalnak. A Társulat elismeréséből 1890-ben már a gyár gondnoka, 1900-tól pedig az igazgatója. Ezt a tisztséget 1919-ig, nyugalomba vonulásáig közmegelégedésre töltötte be. Borbély Lajos munkatársaként az üzem átszervezésében vett részt. A megszűnt nehézkohászat helyébe új gyártási ágakat kellett meghonosítani. Az acélöntvény gyártása céljából két Rapke konvertert helyeztek üzembe, de a szavatolt minőséget a kemencék nem produkálták. A kísérletek eredménytelensége után Jónásch Antal javasolta a Siemens-Martin kemence megépítését a házi acélöntöde szükségleteinek fedezésére. A kemencét 1909-ben megépítették, s a döntés kiválóságát bizonyítja, hogy még a hatvanas években is üzemben volt. A koncentráció okozta átcsoportosítások, az elvándorlások, a gazdasági válság leküz-