Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tűzoltók Salgótarjánban

vállalta a szükséges anyagok beszerzését, elkészítéséhez „a munkabérre nézve pedig versenyzésre a S.tarjáni ácsmesterek összehívandók". Évek múltán az újabb nagyméretű lajtkocsi beszerzése után döntött a község vezetősége a tűzoltó szerek megfelelőbb elhelyezéséről. Bár volt egy kis önkritika is ebben: ha ők igyekeznek rábírni a lakosságot a tűzveszély kiküszöbölésére, akkor az oltáshoz használatos eszközöket ne olyan faépítményben tárolják, mely saját bevallásuk szerint „tűzrendőri szempontból is eltávolítandó". A szilárd alapú és falú melléképületet a községi főépület udvarán tervezték felépíteni egy éven belül. Azután évekre „ideiglenesen elejtették" a megvalósítását anyagi lehetőségek hiányára hivatkozva. 1889-ben került újból elő az ügy. Osztottak-szoroztak, s kiderítették, hogy nemcsak „tűzrendőri szempontból", hanem a fa árának emelkedése miatt is célszerűbb kőből építeni a tűzoltó szertárt. El is készült, de fazsindellyel fedték, melyet csak 1906-ban cseréltek cserépre. Nagy gondot fordított a község vezetése az esetleges tűzveszélyes helyek felderítésére a település területén. Azonnali intézkedésre kötelezték például a takarékpénztár szomszédságában álló községi harangozóház és a mellette lévő istálló tulajdonosát. „Tekintettel arra, hogy a kérdéses épületek tűzveszélyességüknél fogva az egész községre nézve veszélyesek s káros kimenetelűek lehetnek", az épület falait meg kell erősíteni, hogy cseréppel vagy fazsindellyel lehessen fedni a szalma helyett. Ugyanígy az istállónál is tetőcserét írtak elő, „vagy nyolcz nap alatti elhányattatása" határoztatott el. Máskor pedig az elöljáróság figyelmét hívták fel, hogy „Bolla Istvánnő (!) háztulajdonos megintessék, hogy házánál az eresz alatt a falon kinyújtott vas csövet azonnal eltávolítsa, s téglából építsen kéményt, padlását pedig - mellyen gyúlékony anyagok vannak - be föláztassa. " A tulajdonos valószínűleg eleget tett ennek a verdiktnek, de négy év múlva mégis a telkén „egy istálló, gazdasági rakodó és csekély takarmány" esett a tűz martalékául. Az oltásnál „elismerésre méltó