Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Horváth István - Múltból mentett értékeink: Kovács Nándor (1841-1905)

vesz a témával összefüggő országos tanácskozáson. Az ott elmondani szándékozott hozzászólását a kerületi papi összejövetelen fel is olvasta. (1897. nov. 7.) Úgy tűnt, hogy az egyházat érintő kérdések mellett nagy figyelmet fordított paptársai életkörülményeinek megtartására. Ez a törekvése megmutatkozott abban is, hogy nem értett egyet a „stóla és a párbér jövedelem" leszállításával. Szorgalmazta a káplánok életkörülményeinek javítását, továbbá az „elaggott" papok nyugdíjas éveinek mielőbbi anyagi biztonságának megteremtését. Ennek előmozdítására rendszeres adományozás bevezetését szorgalmazta, amelyet ő folyamatosan gyakorolt. E törekvését paptársai támogatták, akikkel jó kapcsolatban volt. Ezek közül is kiemelendőnek tartom, hogy a betegeskedő kazári pap, az akadémikus Szabó István támogatását fontosnak tartotta. Annál inkább fájlalta, hogy annak halálát követően a rozsnyói szobrának avatására a kerület papságát nem hívták meg. (1897. nov. 7-i jegyzőkönyvi bejegyzés szerint) Kovács Nándor papi hivatásán túl - vagy talán éppen azzal összhangban - a körülötte zajló, világi eseményekre is figyelt. Ez nyilvánvalóan hozzájárult többrétegű népszerűségéhez, éppen úgy, mint alapvetően konzervatív, és mégis a megújulás útjait kutató habitusa. Mindezt, a nap mint nap megfigyelhető szociális érzékenysége jól kiegészítette. Életútja, tevékenységének sokszínűsége és eredményes munkája révén olyan Salgótarjánban élő, dolgozó és itt eltemetett személyiséget ismerhettünk meg, aki - felfogásunk szerint - méltó arra, hogy emlékét megőrizzük.