Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Horváth István - Egyetemisták, főiskolások - Salgótarján képének néhány meghatározó motívuma

saink többsége igénybe vette az ún. népszövetségi (vagy Speyer kölcsönt). A két világháború között már városrendezési tervek is készültek. Elsőként Gyöngyösre, majd Salgótarjánra, Szombathelyre, Nagykanizsára, Esztergomra, Székesfehérvárra, Debrecenre, Egerre, Vácra. E munkálatok vezéralakja Warga László építész volt. " 12 1945 után következő évek vizsgálata - korábbiakban tapasztalt szakmaiság alapelvét kissé háttérbe helyezve - veszített tudományosság értékeiből, és a máshol leírt, a szerzők által képviselt saját megállapításaival is ellentmondásba került. A pontatlanságok sora az eredet minősítésével vette kezdetét. Szerzőnk szerint: „Salgótarján és Tatabánya bányászközségekként tettek szert fél évszázad alatt fényes karrierre. " Tovább folytatva úgy vélte: „Bányaaknák, szennyező gyárüzemek mellé telepített szegényes munkáskolóniák falansztere, kusza településszerkezet, gyatra intézményellátottság, a helyi társadalomban a proletárok túlsúlya. A „fordulat éve" után viszont az „ipari tengely" legjelentősebb ipari gósaiként kiemelt bánásmódban részesültek. 1950-ben a megyeszékhelyet a „dzsentroid" Balassagyarmatról Salgótarjánba telepítették.

13 A Hilddíjas városközpont a megítélés szerint: „Salgótarján központjának kiépítése a szűk völgyben a hatvanas évek elején a „modem" építészet ül. városrendezés mintateréül kívánt szolgálni." 14 Mindezen eredményeknek a forrása nem a munkával megtermelt érték, hanem más, a szerző fogalmazás szerint: „Salgótarján, a Diósgyőrrel egyesített Miskolc, Ózd, a szocialista városok, Kazincbarcika, Tiszaújváros nagy áldozatok árán nőtt naggyá és nyert városi funkciókat. " A sorsuk egységesen megpecsételődött: „Az egykor felpumpált városokból tömeges elköltözés kezdődött. "

1S Napjaink megyeközpontjai a tankönyv alapján négy csoportba sorolhatók: vannak a nyugat-európai típusúak mint Székesfehérvár, Sopron, Veszprém, Eger, a polgári fejlődési korszakban „feltört" forgalmi központok, mint Szombathely, Kaposvár, Zalaegerszeg, Szolnok megkülönböztethetők a hajdani mezővárosok: Kecskemét, Bákéscsaba,