Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Horváth István - Egyetemisták, főiskolások - Salgótarján képének néhány meghatározó motívuma

Nyíregyháza, Szekszárd, és végül következnek a bányászközségekből megyeszékhellyé nőtt települések: Salgótarján és Tatabánya. A különbségek ellenére belső tulajdonságaik egységesen hat pont köré vonhatók össze. Elsősorban hatalmi központok és ebből következően hasonló volt szerepük is. Intézményszerkezetük, foglalkoztatási szerkezetük, tercier funkciójuk uniformizált volt. Közös jellemzőjük volt és részben ma is az, hogy a megyei központokba centralizált intézmények, vállalatok sora, úgymint múzeumi központ, könyvtár, temetkezési vállalat működött az irányításuk alatt. Sorsuk vezetőik kapcsolataitól, erejétől függött. Az „erős" vezetők az iparosítást szorgalmazták. A városok vezetői, megyei fölötteseikkel együtt presztízsnövelő intézményekért - pl. felsőoktatás - harcoltak, és végül mindannyian gyors városnövekedést akartak. 16 A közigazgatás korszerűsítésében zászlóshajónak számító regionalizmus gondolata éppencsak megemlítődik a tankönyv lapjain. A tudós szerzők megítélése szerint: „Debrecen, Pécs, Szeged a szomszédos megyékre is viszonylag intenzív vonzást gyakorol, addig Miskolc a szomszédos Heves megyével sem épített ki szorosabb kapcsolatot, Nógrádról nem is beszélve. " 17 A tankönyvek megállapításaiból levonható következtetések, tanulságok Néhány felső oktatásban napjainkban is használatos tankönyv, amelyet jeles és közismert kutató írt, vizsgáltunk a témánk szempontjából vezérelve. A megismert kép értéke a tudományos gondolkodás számára fontos. Úgy vélem, hogy a történeti kutatás helyi képviselőinek is adhat hasznos információkat. Bizonyosra veszem, hogy mélyebb gondolkodású politikusainak ösztönzést kapnak az ilyen típusú feladatok feltételeinek megteremtésére. Mindazonáltal önmagam számára a következő tanulságokat vélem érdemesnek arra, hogy közre adjam.