Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Horváth István - Egyetemisták, főiskolások - Salgótarján képének néhány meghatározó motívuma

Várostípusok tartalma az idő síkján A tankönyv stílusú városelemzés - legyen szó akár tudományos munkáról - bonyolult feladat. A város élő organizmusát nehéz sémák és kategóriák közé szorítani. Az egyik minősítés könnyen cáfolatra talál az újabb tények feltárulása, vagy esetleges elhallgatása során. Az ilyen típusú dilemmákkal a szerzőknek gyakran kell megküzdenie. Ezt a továbbiak során is megtapasztalhatjuk. A modern városok komplex vizsgálatát a XX. század fordulóján, tehát 1900-ban kezdjük. Az elemzés összefoglaló megállapítása szerint. „Gyáripari városok: mintegy tucatnyi városunk már a századfordulón egyértelműen ipari szerepkörű település. Az ipari városok többsége a századfordulón bányaváros (szén és vasércbányászat), kohászati központ (Petrozsény, Resicabánya, Stájerlak, Anina, Salgótarján, Vajdahunyad). A gyáripari munkások magas aránya meghatározta e városok társadalmi jellegét, nem hozott létre helyi polgárságot, legfeljebb állami tisztviselőréteget. "

11 Ezzel szemben - salgótarjáni kutatásaim eredményeként állíthatom, hogy - a vállalatok holdudvarában is nagy számú polgári érték honosodott meg az ott dolgozó műszaki, pénzügyi szaktekintély mentalitása révén. Ugyanakkor az bizonyos, hogy az ilyen típusú városokban a hagyományosan megszokott fejlődéshez képest találunk eltéréseket: a folyamatok, a kikristályosodott állapot lassabban jött létre. Az érzékelhető mobilitás éreztette hatását, és a polgárosodásnak sajátos variánsát amelyben a szakmunkások felső ismerettel rendelkező része együtt vett részt a folyamatban az irányításban önállósággal rendelkező műszaki és más, az új követelmények szerinti értéket képviselő alsó és közép csoport tagjaival - teremtette meg. 1920 és az utána következő évek a folyamatok folytatódásán túl, új vonásokat is meghonosított városainkban. „Néhány területen a lelassult urbanizáció ellenére is előreléptek városaink, különösen a közművesítés terén. 1925-ben és 1926-ban váro-