Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Balogh Zoltán: Letűnt „kocsma csillagok" Salgótarján egén

megálló kiíratta a vasút felé néző oldalra: Hottel Vadász szálloda, így neki is Hottelje lett, „mert ha csak Hotel lett volna kiírva, akkor a Pannoniába megy mindenki, mert azt okvetlen nagyobb, díszesebbnek gondolja az TT-vel bír nevében, az több mint egy t. Ezt kikerülendő lett a Vadász is Hottel. Nem marad mögötte finomságban, modernségben, stílszerűségben szomszédjának, a Pannoniának" - jegyzi meg gúnyosan a nyílt levél írója. A két szálloda vetélkedése közben pedig - 1893tól dokumentálhatóan is - az állandó és ideiglenes népesség szaporodásával, a kereseti lehetőségek javulásával új versenytársak léptek színre. 1899-ig csak a vendéglőt és kávéházat veszélyeztették, de attól fogva már a közel 13 ezres lélekszámú Salgótarjánban megjelentek a szállodák is, természetesen kávéházzal és vendéglővel együtt, mert a kor üzleti gondolkodása szerint minden valamirevaló szállónak kellett hogy legyen étterme és kávéháza. Ugyanakkor rákényszerítették a vendéglátósokat az üzletkör kibővítésére a fenntartás és üzemeltetés költségei, nem utolsósorban pedig a vendégek minél teljesebb kiszolgálására irányuló törekvés. Ilyenből 1899 és 1912 között még tíz nyílott Salgótarjánban, de 1910-re - egy rendőrségi statisztika [PANNÓNIAI i SZÁLLODA, ÊTTF.RFM • 1 1 — ítS KÁVÉHÁZ. — I M|U» MAey Maw. W Í