Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Balogh Zoltán: Letűnt „kocsma csillagok" Salgótarján egén

A nagyállomás ugyanis a település szélén helyezkedett el, ahogy annak idején a bánya érdekei megkívánták. Első általunk ismert tulajdonosa Kohn Lipót, akit 1898-ban szálloda és kávéház tulajdonosként jegyeztek be a cégbíróságnál. Vele először 1890ben mint vendéglős találkoztunk a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentésében. 1897-ben üzletét szesz-bor és sörnagykereskedésre is kiterjesztette, és ebben az évben szerepelt Kohn Lipót a virilis jegyzékben először, 542 Ft adóösszeggel. 1900-ban Herzog Gyulával kézi zálogházat nyit, 1912-ben pedig egy újabb kereskedelmi ággal, vegyeskereskedéssel bővíti üzletét. 1916-ban tér át az égetett szeszesitalok előállítására, 1923-tól rum- és likőrgyártás a profilja. A szállodát az 1920-as évek elején Lajtos József bérelte, 1924-től Nagy Józseffel, a Pannónia szálloda tulajdonosával közösen vezették. 1928-ban az épület visszakerült tulajdonosai kezébe, a már említett Kohn Lipót Salgó likőr és rumgyár irodái kerültek helyére. 1950-ben, a gyár államosítása után a megyei Népbolt Nemzeti Vállalat vette birtokba, majd a Vegyesipari Vállalat finommechanikai részlege dolgozott benne. Az épületet 1968. novemberdecemberében az új városközpont kialakításakor bontották le. A Pannónia A Régiposta utca és a Kis utca sarkán található Pannónia szállodában a 20-as évek végén 2,603,20 pengőért lehetett kapni egy szobát. Kávéházát és éttermét első osztályú kategóriába sorolták. A 30-as évek elején egy menüt 1,60 pengőért, egy pohár sört 32 fillérért lehetett fogyasztani, egy kávé süteménnyel 40 fillér volt. 1942-ben már a Pannóniával egyaránt első osztályú kategóriába sorolt Nemzeti Szállodában egy menü 2,20 pengőbe, egy üveg világos sör 80 fillérbe, egy üveg Törley pezsgő 12,80 pengőbe került. A választék nem volt túl nagy. Húsleves, sonka és disznósajt, mint hideg