Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Balogh Zoltán: Letűnt „kocsma csillagok" Salgótarján egén

ellenére a „Vadász" megítélése nem volt túl hízelgő. 1909-ben egy volt tarjáni polgár, aki 24 év óta nem volt itthon, ugyanolyan állapotban találta a szállodát, mint elutazása előtt. A szálloda tulajdonosa, aki mellesleg a község egyik leggazdagabb embere volt, úgy látszik nem élt a lehetőséggel, hogy egy szép szállodát építsen színkörrel és vigadóval, „mi pedig Salgótarjánban nagyon is kifizetné magát, mert modern vendéglő nincs". A szálloda épülete az Erzsébet tér 8., a Posta utca 13. és a Kis utca 7. szám által határolt telken állt, megközelítőleg a mai Erzsébet téri aluljáró környékének a mozi felé eső részén. Helyének megválasztásában - többek között - szerepet játszott az a tény is, hogy Salgótarján ipari centrummá válásával megnőtt az átutazó forgalom, ugyanakkor a településnek még nem volt egy, a centrumban fekvő szállodája, mert a Badacsony-szálloda elég távol volt, s fiakert sem mindig lehetett kapni. Bizonyára telepítő tényezőként vehetők számításba még a nagyközség vásárai. A „Kispiaczon keresztül a füleki útról a Karancs allyi úthoz vezető út" igen fontos útvonala volt a vásárosoknak, a „Vadász" pedig ezen útvonal metszéspontjában állott. Központi fekvését mi sem bizonyítja jobban, hogy 1912-ben itt épült fel a második vasútállomás. (Okolicsányi Lajos községi képviselő már 1885ben javasolta, hogy legyen a Vadász-szálloda előtt egy „közbeeső személy le és fölszállási állomás".)