Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Balogh Zoltán: Letűnt „kocsma csillagok" Salgótarján egén

Kasinó, amely Dornyay Béla közismert monográfiájában „Salgótarjáni Uri Kasinó" néven szerepel ekkor a bánya tulajdonában állt. A hanyatló Vadászban azért még lezajlott néhány említésre méltó rendezvény. 1923 végén az SBTC rendezett zártkörű kabaré előadást, amelynek tiszta jövedelmét a következő évben Párizsba kiküldendő olimpikonok költségei fedezésére fordították. 1926 augusztusában az ÉME salgótarjáni helyi és bányász szakcsoportja rendezett mesedélutánt, majd este kulturestélyt, ahol az ÉME országos ügyvezető igazgatója, Rákóczy Béla „az elrabolt felvidéket vetített - képes előadásban mutatta be". Lajtos József „Vadász vendéglős" minden igyekezete ellenére -, aki az üzlet fellendítésére a közönségnek amerikai rendszerű kuglizót szerzett be-, a „Vadászt" nem lehetett megmenteni; tulajdonosa más szerepet szánt neki. Az utolsó híradás 1927 januárjában a salgótarjáni ipartestület által a Vadász szállodában rendezendő műsoros estély előkészületeiről szól. Fennálló intézményként említi még a város képviselő testülete által hozott döntés, a város utcáinak elnevezéséről, miszerint „a Fő-uccából kizárólag a Vadász szállodáig vezető régi Posta uccát Régi posta - uccának" nevezik. Dornyay Béla fenti monográfiája már csak a Badacsony és a Pannónia szállókról tesz említést. Nem is írhat a Vadászról, mert az épületet 1928 decemberében a Kohn Lipót Salgó likőr- és rumgyár vette át. A vadász szálloda berendezése - a korszak ízlésének megfelelően - többnyire thonet bútordarabokból állt. A szálloda előkelőségét a kávéház egyes részeiben felállított tükörablakok, csillárok, fatáblás falburkolat és az asztalra kerülő finom porcelán edények voltak hivatottak bizonyítani. A szállodában működő kávéházban is megtalálható volt az „üzlet" minden kelléke: biliárd-asztal, kártya-szoba, ahol a vendégek Whist, kalabriász vagy ferbli lapokat osztottak. A helyi sajtó termékein kívül az országos lapokat és a külföldi képes újságokat forgathatták a betérő úriemberek, vagy hosszasabban elüldögélve feketéik, söreik mellett megvitatták az időszerű politikai kérdéseket. Minden előkelősége