Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN Salgótarján történeti múltjában gazdag és változatos lakóinak tájat formáló tevékenysége. Sajátos földrajzi helyzete gyakran eredményezte pusztulását, de volt olyan időszak, amikor fejlődésében játszott meghatározó szerepet. A helyi és helyzeti energiák együttes megléte a 19. század második felére ért be, s az ipari központként való kijelölésének is egyik indítéka lett. A fellendülés két fő pillére a szénbányászat és a vasipar volt, de további lendületet adott a fejlődésnek a vasútépítés, az üveg- és a gépgyártás megtelepedése. A megyei barnakőszén felfedezéséhez legendaszerű történet kapcsolódik. Radványi Ferenc 1726-29 között írt kéziratos munkájában a vecseklői "égő földről". Bél Mágyás, valamint a Pressburger Zeitung híradásai után 1768-ban Matussek Vencel és Fischer Antal pesti kádármesterek bejelentik, hogy szenet fedeztek fel 1766-ban a Salgó-hegy északi oldalán. Hasznosítására majd egy évszázadot kellett várni. W. Bright angol utazó 1818-ban megírta, hogy Jankovich János vadaskertje alatt gazdag széntelep vár feltárásra. Ugyanezt az ismeretet közli A. Ellricht német utazó is 1829-ben, azzal, hogy a földesúr, Jankovich Antal még konzervatívabb apjánál és szintén nem engedi a széntelepet feltárni. Jankovich Antal haláláig /1855/ ellenállt a polgári fejlődés megindulásának. 1856-ban leánya, Szilárdyné Jankovich Erzsébet támogatásával Brellich János és Windsteig Gergely tárta fel a szenet Salgótarján határában. Pesthy Frigyes gyűjtéséből tudjuk, hogy Salgótarján északi szélén, a Havas nevű dűlőben volt ismeretes a kőszén. A József-tárók itt nyíltak meg. 1860. március 22-én szervezetileg egyesítették bányáikat és Salgótarjáni Kőszénbánya Társaság nevet vették fel. Még ugyanebben az évben lóvasút építését javasolták Pest felé Vác, illetve Hatvan érintésével. 1861. május 14-én megalakították a