Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)
IV. SALGÓTARJÁN BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE
Szluha Ferenc, Vayval ellentétben mint hadi főpénztárnok elfogadta a szatmári békekötést, az uralkodói ház híve lett. Magyar báróságot kapott ikladi előnévvel 1726-ban. Felesége Konkoly Thege Julianna volt. Nagy Iván SzluhaFerencet a család legnagyobb alakjának nevezte, aki 1723-ban az országgyűlésen különös érdemeket szerzett a pragmatica sanctio elfogadásában. Szluha 1726. januárjában vette át az uradalmat, amibe a garamszentbenedeki konvent iktatta be 1728. áprilisában. A korabeli Salgótarjánról az 1715-ös összeírás ad némi képet. Ekkor 16 jobbágy és 1 zsellér élt a faluban. Szántóföldje 156 köblös volt, amel yenhárom nyomásosgazdáikod ástf oly tattak. Búza, rozs és zab öt-hatszoros termést adott. Már ekkor is szerepelt, hogy rétjük sáros, a vizek áradásakor károknak van kitéve. Erdejük elegendő tűzi és épületfát adott, a makkos erdőkben 500 sertést lehet hizlalni, ezen kívül a földesúr részére még 100 sertést. A legelő is elegendőnek bizonyult a lakosság számára. Szluha Ferenc az uradalomra 1728-ban megszerezte a kegyúri és pallosjogot is. O volt a salgói uradalom első, igazán jól gazdálkodó földesura, aki jövedelmező árutermelésre akart áttérni. 1729-ben Bécsben bekövetkezett halála után előbb özv. Szluha Ferencné majd fia: II. György lett Salgó és Bábolna örökös ura. akit 1743-ban grófi rangra emeltek. 1731-ben a falu lakossága 171 fő s Casmir Benedek iskolamesternek nem volt tanítványa. Szluha György folytatta az apja által megkezdett munkát. 1737-ben emeltette a salgótarjáni kúriát, a "kastélyt". Nagy figyelmet fordított a birtok rendbetételére. Erre közvetett forrásaink vannak, ugyanis 1732-1745 között sorozatos haIkladi Szluha