Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

IV. SALGÓTARJÁN BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE

tárkiigazító perekre került sor Ponyon, Somosújfaluval, Kazárral, Baglyasaljával és Zagyvával. Az idők folyamán Szluha György pénzkölcsönre szorult s ennek során került kapcsolatba Jankovich Miklós szeptemvirrel, aki 1746-ban már szerződésben biztosította maga számára az elővételi jogot az adott kölcsönök fejében. 1747. december 18-án 70.000 forintért megvette a salgói uradalmat. 1748. január 1-én jeszenicei Jankovich II.Miklós /1693-1763/ és utódai birtokába került hivatalosan az uradalom, melynek északi részbirtokait 1750. májusában vette meg 40.000 forintért Szentiványi Ferenctől, Mihálytól és Farkastól. 1755-ben Bornemissza Mihály volt az iskolamester, a lakosság létszáma elérte a 268 főt. 1761-ben pedig 320 magyar anyanyelvű lakosról tudósítanak a források. Volt már bába is a faluban, aki szükség esetén keresztelni is tudott. 1763-ban 70 éves korában meghalt Jankovich Miklós, Salgótarjánban temették el. Három fia I. László, III. Miklós és József - közül László főszolgabíró birtokába került a falu. László fia: János rokonaival szemben 1808-ban per útján szerezte meg a birtokot. /László testvérének, III. Miklósnak a fia Jankovich IV. Miklós, aki kiváló régiséggyűjtő tudós volt./ Jankovich László idejében /1771/ "Salgó-Tarjány"ban 22 jobbágy családfő élt. A földje jó gabonatermőnek számított, a földesúrnak két malma is volt. Minden egész házhely után 1 forint adót fizettek, az egész falu közösen még ezen felül adott 3 ft. hajdúpénzt. Minden termény és bárány után kilencedet adtak. A földesúr két helyen tartózkoJankovich