Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK - Zagyvapálfalva /Andrásfalva, Alsó- és Felső-Pálfalva, Csókás pszt., Kotyháza/

desurainak száma az előző családokon kívül még a Kun családdal bővült. Zagyvapálfalván a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. folytatott üzemszerű szénbányászatot a magánkezdeményezés ek után. 1893-ban Shwarz Adolf és fiai budapesti üvegkereskedők táblaüveggyárat alapítottak a községben. 1895-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. gépjavítóműhelyt létesített, mely 1950-től bányagépgyárrá alakult. Csókás puszta szénjogának és a helyben fejthető kvarchomok kitermelési jogának megvétele Jeszenszky Sámuel és Danó nevéhez fűződik. Szénbányát és rövid ideig működő üveggyárat is létesítettek /1873-1883/. A szénbányát az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. vette meg 1881-ben. A községben fejlett sportélet alakult ki. Volt téglagyár, két köztisztasági fürdő, zenekar, vilanyvilágítás, járda az utcán, orvos, gyógyszertár, községi 12 tanerős iskola, ravatalozó, mozgószínház, gépjavító műhely. 1926-ban az első világháborúban elesettek emlékére emlékművet avattak. 1933-ban ókeresztény stílusú templom épült a bányavállalat támogatásával /Dr.Fábián Gáspár budapesti építész tervei szerint/. Zagyvapálfalva népességszámának alakulása: Alsó- és Felsőpálfalva: Zagyvapálfalva: 1851 : 413 1920 : 3449 1900 : 2141 1930 : 3841 1910 : 2558 1941 : 4286 1961-től Salgótarján közigazgatási része. Zagyvapálfalva /1910/, 1961 Salgótarján. Pálfalva 1852