Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

III. SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETÉBŐL - REGÉLŐ KÖVEK - Zagyvapálfalva /Andrásfalva, Alsó- és Felső-Pálfalva, Csókás pszt., Kotyháza/

riális helyként nem írták össze. 1771-ben özv. Prileszky Edéné Radvánszky Erzsébet bírja. A 19. század első felében a Prónay-család volt jelentős birtokos a faluban. Prónay László br. felesége, Radvánszky Rozália fia Lajos, majd annak fia Albert koronaőr örökölte. Határában indult meg a nógrádi üzemszerű szénbányászat. Két bányatelep tartozik ide: Inászóbánya és Rónabánya. Határában volt a "Vízválasztói" erőmű /1912/, a Magyar Vasötvözetgyár Rt. /1939/. Lakosainak száma a bányászat és ipar hatására jelentősen megnövekedett: Zagyva/Róna/: 1851 : 469 1920 : 1985 1870 : 650 1930 : 2238 1880 : 1729 1941 : 2529 1890 : 3035 1949 : 2645 1900 : 3673 1960 : 2743 1910 : 2232 1970 : 1774 1975 : 2780 A várhegy északi, lankás lejtőjén 358 m magasságban található az árpádkori, románstílusú temploma, melyet 1896-ban neoromán stílusban felújítottak. Falképeit Bátki József 1934-ben festette. Berendezéseiből a 18. századi főoltár és a szószék jelentős. Az első világháborúban elesett 24 hősi halott emlékét a templom falában emléktábla őrzi. A templom mellett áll az 1896-ban emelt millenniumi obeliszk. Zagyva-Róna /1341Róna/ 1799 Zagyva-Róna, 1905 Zagyvaróna, 1973 Salgótarján. [Inászóbá-