Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

I. SALGÓTARJÁN - TÁJ ÉS KÖRNYEZET - Állatvilága - A város természeti környezete, természeti értékei

ránt- és hosszanti irányú repedések jellemzik. 1979-től természetvédelmi terület. Bagókő /430 ml. A Nagy-Szilváskő bazaltkúpjához támaszkodik a sztratovulkáni kis, formás vulkáni kúp. Kialakulása törmelékszórással indult, az így kialakult bazalttufa szürke színű, tömeges kőzet. A lávakitörésből szürkésfekete szinű tömeges bazalt merevedett meg. A Zagyva forrásvidékén, valamint a Vízválasztó környékén erősen lepusztult 300-400 m-es területet felsőoligocén homokkőrétegek építik fel. A bazaltvulkanizmusnak kisebb tömegű maradványai lelhetők csak fel, főleg lávaáttörés formájában. Felszíni részeiket az erózió lepusztította, más részük hasadékvulkánok maradványa. A Salgó hegytől délkeletre található Zagyvaróna. A szép fekvésű település /1973 óta Salgótarjánhoz tartozik/ fölé emelkedő Várhegyén /423 ml állt Zagyvafő vára. Salgótarján keleti oldalán 4,5 km hosszú, 500-580 m magas, É-D-i irányú széles gerinc húzódik, melyet oligocén és miocén rétegek építenek fel. Ezen az üledékes gerincen három vulkáni kitörési centrumot különítenek el a szakemberek: a Pécskő-Kis-Somlyó-Somlyó bazaltcsúcsait. Ezek körül kisebb-nagyobb, egymástól különálló bazalt és bazalttufa-dombok találhatók, melyek egy része önálló kitörés eredménye. Pécskő /544 ml Az üledékes gerinc északi végén emelkedő vulkáni kúp főtömegét bazalttufa építi fel. A hatalmas törmelékszórást követően a láva a bazalttufa-tömegbe nyomult és abban két