Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége

fogolykórház orvosa. 1852. június 15-én került vissza Pestre. Néhány hónap múlva, 1853-ban Nagyorosziban községi orvosként dolgozik, 1856-1858 között ismét a fővárosban élt, a Lu­doviceumban végzett orvosi szolgálatot. Brellich János, salgótarjáni bányavállalkozó hívására került 1859-ben Zagyvára bányaorvos­nak. Hamarosan Salgótarjánban lakik, magánor­vos és a Szent István Kőszénbánya Társulat or­vosa egyszemélyben. Visszaemlékezése a kora­beli Salgótarján képének megismeréséhez nélkü­lözhetetlen forrás. Gyógyító munkája közben baleset érte, ami­nek következtében hosszasan ágyhoz volt kötve, ekkor nevezték ki helyébe dr.Vajda Ignácot. 1871-től 1879-ig már csak községi orvosként te­vékenykedik. Részt vett a Casinó szervezésében, igazgatósági tagja volt a Takaréképénztárnak. 1876-ban összeütközésbe került a község vezeté­sével mivel határozottan fellépett a beteg "kéj­hölgyek" kocsmákban történt alkalmazása ellen. Állásából felfüggesztették, helyébe dr.Vajda Fe­rencet választották meg főszolgabírói segédlettel. 1882-ben a közegészségügyi bizottság tagja lett. Magánorvosként a tarjáni "Chevra Kadisa" be­tegsegélyező egylet orvosának feladatát is ellátta évi "18 kr." tiszteletdíjért. /A 18-as számnak a héberben átvitt értelme is van, a ch és j egyben az "életet" is jelenti./ Salgótarjánban ünnepelték meg 75 éves korá­ban 50 éves gyakorló orvosi pályáját, melyről a Salgótarjáni Lapokon kívül az Aradi Közlöny, a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap is tudósított. A nagy köztiszteletnek örvendő, emberséges orvos sokat tett a község közegészségügyének fejlesztéséért. Neki is köszönhető, hogy a szá­zadfordulóra 13 ezer lakosú nagyközségnek már hét orvosa volt. 1907. január 21-én, 80 éves korában hunyt el a tarjániak első orvosa, "Jonkman pácsi"-ja.

Next

/
Thumbnails
Contents