Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége

17. Lengyel Géza /Salgótarján, 1884. december 23. - Budapest, 1965. június 4./ Flórakutató, agrobotanikus, egyetemi tanár. 1907-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Munkássága 1908-1940 között a Vetőmagvizsgáló Állomáshoz kötődik. 1929-ben magántanár, 1940-ben nyugdíjazzák. 1945-1949 között az Agrártudományi Egyetem növénytani tanszékén egyetemi tanár. 1949-től nyugdíjba vonul. A magyar flóra kutatásával, főleg a vetőmagvakkal foglalkozott. 18. Liptay B. Jenő /Budapest, 1878. szeptember 9. - Budapest, 1928. április 1./ Okleveles gépészmérnök, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni igazgatója. Budapesten született 1878. szeptember 9-én. Iskoláit szülővárosában, illetve Sopronban végezte 1897-ben. A budapesti József Műegyetemen 1901-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett, Önkéntes katonai éveit a haditengerészetnél, Horthy Miklós parancsnoksága alatt álló torpedónaszádon töltötte. Leszerelése után hosszabb ideig külföldi tanulmányútra indult. 1904 végén Salgótarjánba helyezték. 1919-ben a gyár vezetésével bízták meg Liptay B. Jenőt. Igazgatósága ideje alatt bővítette a vasöntödét, a kórházat, a lakótelep ivóvízhálózatát növelte. Támogatta a gyári lakótelepek fejlődését /Liptay-sor, acélgyári fasor/. Tevékenyen vett részt a kulturális egyletek vezetésében, s igazgatósága alatt a város legszebb része lett tisztaságával a gyári telep. A trianoni békeszerződés értelmében az országtól, s így a társulattól Csehszlovákiához csatolt erdőbirtokok és szénterületek visszaadását célzó határkiigazítási tárgyalásokban meghatározó szerepe volt Liptay B.Jenőnek. Salgó, Medves és Vecseklő térségében 1922-ben nemzetkö-