Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)
VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 7. A város szellemi öröksége
családjában. Középiskoláit Pancsován végezte kitűnő eredménnyel. 1872-ben a freibergi akadémián tanult tovább s kitüntetéssel szerezte meg az általános mérnöki és bányamérnöki oklevelet. 1882-ben érkezett Salgótarjánba, s itt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nél kezdett dolgozni Zemlinszky Rezső keze alatt. Négy évig /1886ig/ mérnök, három évig /1889-ig/ bányagondnok, majd 1889-től haláláig bányaigazgató. Nevéhez fűződik négy új akna: Károly, Ferenc, Frigyes és Amália, valamint két táró: Lajos és Gusztáv létesítése és azok üzemeltetésének beindítása. Gyakorlati bányászként nagy munkabírással, tetterővel fejlesztette fel az ország legnagyobb bányavállalatává a salgótarjáni társulatot, amely már nemcsak óriási méretével, hanem a korszak technikai színvonalán állva magánvállalkozás legkiválóbb alkotásai közé tartozott. Igazgatóságának idejéhez fűződik az Etesi Szénbánya Rt. megvásárlása, szénterületének feltárása, a villanyvilágítás bevezetése a Zagyvái-rakodón és József rakodón 1888-ban. A külszíni szállítás elektromos üzemre történő átállítása is még életében megkezdődölt. Szénosztályozó épült a Zagyvái-rakodón. Nagy megértéssel és együttérzéssel fordult a bányamunkások felé. Emberi helytállásának adta tanújelét az 1888-as József aknai vízbetöréskor, amikor is 20 bennrekedt munkást élete kockáztatásával kimentett. Ezért a tettéért kapta meg a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. A munkások lakáskörülményeinek, oktatási és egészségügyi helyzetének a javítását is szívügyének tekintette. Munkástelepek, munkásházak sorát építtette fel: Inászón, Lajostárón, Károlyaknán, Gusztávtárón, Pálfalván és Etesen. 1897. december 5-én hunyt el, földi maradványait 7-én este helyezték örök nyugalomra Salgótarjánban.