Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 4. Salgótarján címerei és lobogói

Egy 1941-ben megjelent heraldikai munkában újabb városcímer bukkan fel. Ez álló, csücsköstalpú pajzson kékkel és ezüsttel hétszer balharánt osztott pajzsban fekete sast ábrázol. Felette háromlombos sisakkorona és nem rangkorona látható. A címerterv előzményéről annyit tudunk, hogy Széli Sándor dr. heraldikai szakíró vette fel a kapcsolatot a polgármesterrel. 1941. január 21én közlik, hogy a városnak nincs címere, de színei a fehér és fekete a zászlórúdra merőlegesen elhelyezve. Ebből arra lehet következtetni, hogy lobogót használt a város, de amikor 1906-ban a megye helyneveit véglegesen megállapították, Salgótarján címer nélküli bélyegzőt szerzett be az Országos Községi Törzskönyvbizottság útján. Széli Sándor tervezte meg az új címerét, a polgármesteri díszzászlót, valamint új lobogóját. A tervet 1941. március 8-án elküldték a belügyminiszteri umba azzal, hogy a heraldikai követelményeknek jobban megfelelő címert kaphassanak. Az OKT 1942. május 11-én keltezett levele szerint a belügyminiszter azonban nem állapított meg új címert. Ezért a város vezetése 1942. augusztus 28-án kérte 1770 óta használt címerének rajzban való megállapítását, amit az Országos Levéltár szakvéleményezett. A város címerének a következő alakban történő megállapítását javasolták: álló csücsköstalpú pajzs, kék mezejében zöld pázsitból kinövő három búzakalász tőlük jobbra csoroszlya, balra pedig ekevas lebeg. Az ajánlott címer nem felelt meg a város vezetőinek, hiszen nem jelképezhette a tekintélyes ipari várossá nőtt települést. Amikor 1949-ben a