Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 4. Salgótarján címerei és lobogói

jobboldali, és a rajta lévő vár lehetőleg várromot jelképezzen. A felterjesztett címertervet a szakértők nem találták adományozásra alkalmasnak, mivel a heraldika szabályainak nem felelt meg. A belügyminiszter ezek után a város régi címerének használatát javasolta 1924. április 26-án. Ennek ellenére a város vezetése 1924. május 16-án úgy döntött, hogy a régi címer a város jelentőségének nem felel meg. Ezek után kezdett a város hivatalos rendezvényein olyan jelképeket használni, amelyek címerszerű jelvénynek hatottak. "A főtéri állomás homlokzatán áll ipari városunk két jellegzetes címere: a szénmezőben elhelyezett égő mécses, körülötte a szénvágó szerszámok, felül a magyar szent korona, a másik címer az üllőn dolgozó meztelen karú munkás és körülötte a mezőgazdasági szerszámok, mely a Rima nagy telepét jelképezi". Szabó Zoltán 1938-ban megjelent szociográfiájában így írt: "Modern városházat épített magának s a homlokára odaillesztették az új város címerét. E címer méltón a századhoz, mely az új városnak életet adott, három füstölgő kéményt ábrázol. A bal felső sarokban a két bányászkalapács a jobbsarokban villám, éppen becsapni készül a három kéménybe. A pajzsot nem kardok vagy állatbőrök vagy sisakok fogták közre, hanem két fél fogaskerék. Jelezvén ezzel, hogy a város már munkálkodásra épült, nem pedig pallossal való uralkodásra. A kémények alighanem a három gyárüzemet jelképezik: a két kalapács a Salgótarjáni Kőszénbányát. Mindezek nem jogtalanul kerültek a városháza homlokzatára. Hogy Salgótarján város, annak ők az okai. Hogy ilyen város, annak úgyszintén."