Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

VI. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - 4. Salgótarján címerei és lobogói

rint a község címeres pecsét használati joga kétségtelen. Tekintettel arra, hogy a volt község rendezett tanácsú várossá alakult, ipari, kereskedelmi és kulturális helyzeténél fogva ezt a címeres pecsétet korhű módon nem használhatja, ezért alkalmasabb, megfelelőbb címert és pecsétet kivántak használni. A címert a levéltárral szerették volna elkészíttetni, hogy a heraldika követelményeinek megfeleljenek és a település történeti múltján kívül kifejezésre jusson benne a bányászat és a kohászat elsőrendű szerepe a város életében. Ezeket a szempontokat is figyelembe véve új címer adományozására lett volna szükség. Új címert a király adományozhatta csak, de az 1920. évi I. tc. szerint a királyi hatalomban foglalt jogok gyakorlása korlátozott volt. Azaz nem volt ismeretes, hogy a kormányzó adományozhat-e új városi címert? A város vezetői a belügyminiszterhez nyújtották be kérvényüket 1922. április 27-én a következő címerrajzzal: A vármegye címerét övező ornamentikában és a vármegye koronájával díszítve, két hosszú mezőre osztott pajzs, melynek bal oldali mezője szénfekete és jelképezi a kőszéntelepeket. A jobb oldali mező ismét ketté osztva a kék színű Tarján-patak kígyózó vonalával, a felső mezőben keresztben álló bányász csákánnyal és kalapáccsal az alsó mezőben pedig Salgó és Pécskő hegyei, előbbin Salgó várával. A jobb oldali mező hófehér színű, a hegyek zöldek, a vár szürke, a kalapács és csákány fekete. A pajzsot övező díszítés és korona uralkodó színe az arany. Kikötötték azt is, hogy a baloldali Salgó hegy magasabb legyen mint a