Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

I. SALGÓTARJÁN - TÁJ ÉS KÖRNYEZET - Talajviszonyai - Növényvilága

Talajviszonyai Területünk, mivel az Északi-középhegység nagytájában helyezkedik el, ennek megfelelően talajtakarója nagy általánosságban a barna erdőtalajok főtípusához tartozik. A Karancs-Medves vidékének változatos felépítésű dombsági és középhegységi részén az agyagbemosódásos barna erdőtalajok képződtek. A bazaltos un. tanúhegyeken fekete nyiroktalajok is megfigyelhetők. Az erózió nagy területeket érint, a talajképző kőzeten gyakori a váztalajok kialakulása. A völgyek oldalain kisebb löszfoltok maradtak meg, melyeken barna erdőtalajok képződtek. A Tarján-patak völgye réti öntéstalaj. Nagymérvű talajpusztulás Somoskőújfalu és Salgótarján térségében figyelhető meg, itt a talajok 70 %-án mutatkozik az eróziós hatás. Növényvilága Vidékünk földrajzi szempontból az Északi-középhegység Mátrai- /Matricum/ flórajárásába tartozik. A Karancs és a Medves hegység környékének jellemző erdőállományai: a gyertyánoskocsánytalan tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, molyhos-cseres tölgyesek, mészkerülő tölgyesek. Az egykori őserdő maradványa a salgótarjáni öreg tölgynek /kerülete 5,5 ml vadaskerti csonkja. Meghonosodott az Amerikából származó akác, amely csaknem egész Salgótarjánt koszorúba fogja. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. városkörnyéki erdeiben a vízmosásos kopár területeket a zagyvarónai lakos Kuncze Károly főerdész kezdte szakszerűen erdősíteni 1880-1910 között. A rónai erdőrészen akác, erdei fenyő, vörös és fekete fenyő ültetvények keletkeztek, melyek kiegészítették a cseres sarjerdőket amelyekben bükk, nyír, nyár, gyertyán és tölgy is előfordult. Az inászói lebontott telep helyét akác csemetékkel ültették be. Kuncze