Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 6. Salgótarján város fejlődése 1958-tól napjainkig

A tervezők - Maróthy Győző vezetésével - a földrajzi adottságokat és az addigi városszerkezetet vették alapul. Mindezekre tekintettel négy beépítési övezetet határoztak meg: a peremterületeken telkes, családi házas, beljebb egy-két szintes zárt sorú, városias jellegű, majd három-öt szintes új, városi övezet, mely közvetlenül körülveszi a központot, ahol magasházas beépítést terveztek. Ezt a beosztást figyelembe vették, amikor azt vizsgálták meg, hogy milyen nagyságú területen élők ellátása, közlekedése, élettevékenysége szervezhető egy-egy központ köré. Az 1960. évi terv nyolc szomszédsági egységgel számolt, amelyeken a távlati lakószámot és a szükséges közellátási, közintézményi fejlesztéseket is meghatározták. Összességében kb. 38 ezer ember életterét próbálták felvázolni ebben a tervben 15-20 éves távlatban. Természetesen 1960-ban még nem állt rendelkezésre az átalakításhoz az összes anyagi fedezet. így lényegében csak kerettervet készítettek, amelyben a későbbi beruházások helyét jelölték meg, részletesebben csak a városközpontra dolgoztak ki terveket. Salgótarján földrajzi helyzetének korlátozó elemei sok akadályt jelentettek több szempontból, viszont a lakosság pihenésében, szabad idejének eltöltésében rendkívül előnyös lehetőségeket kínáltak. Az általános városrendezési tervben megpróbálták ezt kihasználni parkerdők létrehozására. Lényegében a várost nyugatról és kelet-