Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)

V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 2. Már nem falu, de még nem város

NÓGRÁDI SZÉNBÁNYÁK Nógrád megye nagy kiterjedésű, gazdag barnakőszén vagyona sokáig ismeretlenül rejtőzött a föld mélyén. Először a 18. század első felében keltettek érdeklődési a Salgótarján környékén kibúvó széntelepek. Bél Mátyás "Notitia Hungáriáé novae..." című munkájában 1742-ben megemlíti, hogy Vecseklő hegységben "a föld régóta égett". A salgótarjáni széntelepek felfedezését az 1766. október 6-i helytartótanácsi felhívásnak köszönhette, amelyre jelentkeztek Matussek Vencel és Fischer Antal pesti kádármesterek 1768-ban, és elmondták, hogy két évvel ezelőtt /1766/ a Salgótarján környéki erdőkben vastag szénrétegre bukkantak. Az 1769-ben beküldött szénmintát azonban a kamara nem találta megfelelőnek. A salgótarjáni kőszéntelepek felfedezésének gyakorlati hasznosítása így csak egy évszázad múlva kezdődhetett meg. A 19. sz. negyvenes éveinek közepén egy bécsi vállalkozó, Moosbrugger Jeromos és Wéber Alajos mérnök Zagyva község határában, az Inászó-puszta környékén az ott elterülő 2,2 m vastag jó minőségű széntelepet kezdte feltárni az ún. Mária-táróval. 1855-ben Brellich János osztrák államvasúti mérnök és Windsteig Gergely, bécsi kőbánya-tulajdonos megszerezte a Moosbrugger-féle szénjogosítványokat, illetve újakat vásároltak. Megvették a salgótarjáni Jankovich-féle birtokon a szénkutatási jogot. Vasútépítési és szénbányatársulat-alapítási engedélyt kértek az illetékes szervektől. 1861. május 14-én több nagybirtokos és pesti gyáros közreműködésével megalakították a Szent István Kőszénbánya Társulatot. Megkezdték a Salgótarján-Budapest vasútvonal építését. 1866. november 3-án "Cs.kir. szabad magyar-északi vasúttársaság" címet vették fel. A szénbányászat ugyan tovább folyt, de az új névvel a vasútépítés elsődleges jellegét hangsúlyozták. 1867. május 9-én a pest-hatvan-salgótarjáni szakaszt átadták a forgalomnak. 1868. június 30-án a kormány megvásárolta a pest-salgótarjáni vasútvonalat. A szénbányák a társulat tulajdonában maradtak továbbra is. A magyar-északi vasúttársaság felvette a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nevet /1868. augusztus 67 A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat a szén kiaknázását Salgótarjánban is a kibúvásokban kezdte el. A község határában a vasúti állomás melletti kibúvó teleprészt kezdte el művelni, az ún. Jakab-táróval. Ekkor már működött Alsó-Pálfalván az Antal-táró és az Antal-akna. Ezek után nyitották meg a három József-tárót. Csak a táróbányászatból kifogyva láttak hozzá az Emma-akna /36 ml és az ún. Új-akna /40 ml megépítéséhez Salgótarján gyér népessége miatt a szénbányászathoz szükséges munkaerőt a szlovák, illetve időszaki és végleges munkára Ausztriából, Csehországból, Stájerországból, Karinthiából, morva, lengyel területekről kellett toborzás útján biztosítani.