Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)
V. A NAGYIPAR SZEREPE SALGÓTARJÁN VÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉBEN - 2. Már nem falu, de még nem város
1890-től kezdve az SKB Rt. mellett már csak két nagy kőszénbánya volt a nógrádi medencében. Az Eszakmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. A részvénytársaságot 1925-ben magába olvasztotta a SKB Rt. a másik nagy vállalat. A Salgótarjáni Kőszénbányák Rt. vetélytársa volt a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat, majd jogutódja, a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Rt., mely a salgóbányai szénfeltárást 1869-ben kezdte meg. A századfordulótól tovább folytatódott a bányák műszaki berendezéseinek korszerűsítése, fejlesztése. A gőzgépet felváltotta az elektromos energia /1892. Mizserfa, villany vontatás/. 1912-ben megépült a zagyvarónai erőmű. A bányák közelében kolóniák bővítése, munkáslakások építése folyt. A medence déli részén, 1870-ben Nagybátonyban Királyi Ede, Tiribesen Almássy Mária nyitott bányát. 1902-ben a Guttmann testvérek megvásárolták Katalin-lejtaknát, amit 1906ban a Diósgyőri Vas- és Acélgyár szerzett meg szénjogosítványaival együtt. A Nagybátonytól északra fekvő Mária-táró és Simi-akna dr. Lipták és Társa Vasipari Rt. kezébe került. 1921-ben az Rt. tönkrement, érdekeltségét az Angol-Magyar Bank Rt. szerezte meg. így alakult meg a Nagybátonyi Szénbánya Rt. 1927-ben egyesült a Budapest-Újlaki Téglagyárral. 1945-ig Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. névvel működött. A századforduló után Salgótarján környéki legértékesebb szénmezők kezdtek kimerülni, a felszínközeli jó minőségű szén elfogyott. A bányászkodás a mélyebben fekvő telepekre és a medence középső részére terelődött át, ahol a geológiai és tektonikai viszonyok kedvezőtlenebbek voltak. A társaság geológusai 1920-ban Gyöngyösvisonta térségében lignitmezőt fedeztek fel. Ekkor alapította az SKB Rt. a Hatvan Vidéki Szénbánya Rt-t, 1921-ben pedig érdekközösségbe lépett a Rimamurány-Salgótarjáni Vasművel. A közös vállalkozás érdekkörébe vonta az Egyesült Tégla- és Cementgyár R-t. Részt vett az Ipari Robbanóanyaggyár Rt. alapításában. Dorogon karbidgyárat állított fel. Leányvállalata az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. útján megvásárolta Magyarország legnagyobb lignittelepével rendelkező Várpalotai Unió Bányászati és Ipari Rt-t. Szénjogokat szerzett a pécsi szénmedencében is, de terjeszkedésének itt gátat emeltek a Komlói Állami Kőszénbánya Vállalat és a Dunagőzhajózási Társaság pécsi bányái. 1925-ben eladta a felsőzsilvölgyi kőszénbányáknál levő érdekeltségeit, a Román Kőszénbánya Rt-nek. Megvette a Salgótarjáni Üveggyár Rt. részvény többségét. 1926-ban a Handlovai Kőszénbánya Rt. részvényeit szerezte meg. 1936-ban megszerezte a Mátravidéki Szénbányák Rt. részvényeinek 50 százalékát. 1938-ban megépítette a Magyar Vasötvözetgyárat. 1942-ben a szénbányászat elérte a teljesítőképességének végső határát, a 44,3 millió q-t. 1944 végén a bányák és az ipari üzemek működése megbénult. 1946. január 1-vel államosították a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-t, és Magyar Állami Szénbányák II. Nógrád-Heves Bányakerületi Igazgatósága néven kezdte meg működését.
