Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)

1. terem

A szén felfedezése Kazáron egy helyi legenda szerint a Bene vár oldalában 1854-ben nyájat legeltető juhásznak volt köszönhető. A hirtelen kerekedett viharban bőrig ázott juhász egy vízmosásba húzódott, és tüzet rakott, hogy ruháját megszárítsa. Amikor azonban oltani kezdte a tüzet, észrevette, hogy még a föld is meggyulladt, égett. Hazaérve elmondta ezt a gazdájának. Avízmosás oldalán egy kis tárót nyitottak, s meg is találták a széntelepet, és ez volt az Anna-táró.

A teremben Salgótarján környéki jelenlegi szénkibúvások láthatók (Rónabánya, Salgó, Székvölgy). A fal további részein a barnakőszén nógrádi felfedezésének dokumentumai láthatók nyomtatásban (Bél Mátyás műve, a Pressburger Zeitung 1767-es száma a salgói hegy meggyulladásáról, Tanárky Mihály: Magyarország természeti ritkaságai /1814/ című művéből a salgói szénről vonatkozó részlet, Mária Terézia 1768-os rendelete, miszerint a kőszenet, vagy turfát felfedezők 50 arany jutalomban részesülnek).

A salgótarjáni kőszén bejelentésével egy időben, 1768-ban Verőcén megnyitották Nóg- rád vármegye első szénbányáját. Gr. Migazzi Kristóf váci püspöki helytartó és Carl Nützen Edlervon und zu Sanderspiel budai bányapolgár is rendszeres bányászkodásba fogott. A verőcei szénbányászatot egy korabeli, 1776-os térképlappal illusztráljuk, valamint korabeli dokumentumokkal. Mellettük fényképen a Migazzi-féle táróból azonosított bejárati rész és meddőhányó mai állapota is megjelenik.

Lefejtett szénterület feletti felszakadás Mátranovákon napjainkban a bent maradt lassú égéssel füstölgő szénnel

7