Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)

1. terem

környéki erdőkben egy füstölgő hegyen szénrétegre bukkantak. A beküldött szénmintát azonban a kamara nem találta megfelelőnek.

A Salgótarján környéki szénelőfordulás első nyomait Nógrád megye jegyzőjének, Radványi Ferencnek az 1716-ban keletkezett kéziratos művében találjuk. Vecseklő község határában egy bizonyos árok lángra lobbant, és több napig égett, tüzét eloltani sem lehetett, és a helyén egy mélyedés keletkezett. Vecsek- lőt 1742-ben Bél Mátyás „Notitia Hungáriáé novae..." című országismertető munkájában is említette, miszerint Vecseklőn „a föld régóta égett". 1767. október 31 -i tudósításában a Pressburger Zeitung adta hírül a Salgó-hegy meggyulladását. A hegy 1766 nyarán magától meggyulladt és erős füsttel égett 2 hónapig. „Az elégett föld négy ölnyi hosszúságban 2 öl szélességben és két lábnyi vastagságban kőszénné lett, amely tűzben világos lánggal, de kénes szaggal ég." Mindhárom hír közvetetten a szén jelenlét igazolja, de a közlői egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy az itt található barnaszén lassú égése okozza a jelenséget, épp ellenkezőleg azt gondolják, hogy az a föld elégése során keletkezett.

A helyi erdőjáró nép már régóta ismerte a jelenséget és a „füstölgések" helyét. A pásztorok, favágók, földművesek az „égő föld" tü- zénél melegítették ételüket. Errőltanúskodik egy 18. század végi határleírásban szereplő térképlap, mely a Vecseklő és Zagyva községek között található „földégés gödrét" is jelöli. (A Szarufa-völgy környéke). A térképlap nagyított másolata mellett a „Földégés Gödre" jelenlegi helyét is szemléltetjük.

Zagyva és Vecseklő határtérképe a „Földégés Gödrével”, 1773

6