Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)
1. terem
jelenik meg (Kányás, Szorospatak, Salgótarján). Posztamensen egy barnakőszén tömbje látható. Ősföldrajzi térkép és ábrák mutatják be a szénképződést és a tágabb ősföldrajzi összefüggéseket. Az itt látható dokumentumfilmben a nógrádi szén felfedezését illusztráljuk egy napjainkban Mátranovákon meggyulladt szénkibúvás segítségével. A képernyőn láthatók azok a fényképek és ábrák, melyek a mélyművelésű bányászat geológiai hatásait mutatják a nógrádi szénmedencében: süllyedéseket, felszakadásokat (sinkhole-jelenségek). Levéltári adatokkal bizonyíthatóan a mélyművelésű bányászat hatásaként jöttek létre a Salgótarjánhoz közeli Szilváskőn a különleges mikroklímájú hasa- dékok és az ún. konzekvencia (következmény) barlangok, amelyek kiemelkedő turisztikai értékei a Novohrad-Nógrád Geoparknak. A szén helyben keletkezését szemlélteti egy fotónagyítás, amely az egyik salgói bányavágatban az 1950-es években talált miocén kori álló fatörzsről készült. A nógrádi szén felfedezése A magyarországi szénbányászat a 18. század végén a korai ipari tevékenység (ércolvasztás, üveggyártás) nagymennyiségű fafelhasználása, valamint a legeltetések nyomán rohamosan csökkenő erdőterület miatt indult meg. Kezdetben az iparosok idegenkedtek a „büdös" széntől. Mária Terézia 1766-ban kiadott rendeletében 100 arany jutalmat engedélyezett annak, aki fa helyett szenet használ vasolvasztáshoz, a széntelepet felfedezőknek pedig 24 arany jutalmat ígért. Két évvel később a jutalmat 50 aranyra emelték. Afelhívásra 1768-ban jelentkezett Matussek Vencel és Fischer Antal pesti kádármester, akik jelentették, hogy 1766-ban a Salgótarján 5 Elszenesedett álló fatörzs salgóbányai szénterületen, 1950-es évek
