Balogh Zoltán - Fodor Miklós (szerk.): A nógrádi szénbányászat története 1848-1992 (Salgótarján, 2018)
6. terem
voltak a leggyakoribbak. Az első kórháznak nevezett egészségügyi intézményt 1870-ben hozták létre a központi bányatelepen. Külső bányatelepeken is alakultak betegek részére orvosi felügyelettel ellátott egészségügyi állomások, valamint elkülönítőként szolgáló járványkórházak. Az 5KB Rt. központi bányatelepi kórháza, valamint a RMSV Rt. fokozatosan korszerűsödő társulati kórházai a szénmedence más lakóinak egészségügyi ellátását is biztosították 1946-ig. Az 5KB Rt. és más vállalatok - az RM5V Rt. Salgóbányán, az ÉKI Rt. Baglyasalján - tisztasági fürdőket tartott fenn, az 5KB Rt. 1942-ben uszodát is létesített a központi bányatelepén. Az európai bányászok közös hagyományát évszázadokon át jellemezte a védőszentek kultusza. A nógrádi szénmedencében Szent Borbála és a csehországi Szent Prokop, később Szent István király tiszteletére tartottak ünnepségeket. 1945 előtt az 5KB Rt. nagy szerepet vállalt a helyi hitélet intézményeinek építésében is (Baglyasaljai katolikus-, valamint a Zagyvapá- Ifalvai katolikus és evangélikus templomok). Mindemellett a bányánál dolgozókat nem jellemezte az erős vallásosság. A rendszer- váltás után a bányász műszaki értelmiség felélesztette a Borbála napi hagyományt. A korábbi védőszent kultuszon alapuló bányász ünnepnapok helyett1951-tőlbevezették a Bányásznapot, melyet szeptember első vasárnapján tartanak. Ez a nap a bányamunka társadalmi megbecsülésérőlszólt: jutalmakat osztottak, elismerték a bányászok munkateljesítményét, majd bányász népünnepélyt tartottak. Salgótarjánban a népünnepélyt leggyakrabban a gyurtyánosi pihenőparkban tartották. Kossuth-díjas bányászok Kisterenyén a VI. Bányásznapon, 1956 1945 után minden üzem, intézmény, munkahely dolgozói felvonultak május 1-jén, a munka ünnepén. Nógrád megye bányásztelepülésein megkülönböztetett figyelem kísérte a szénbányavállalat alkalmazottjainak, különösen a bányászoknak a felvonulását. A szocialista korszakban általánossá vált a dolgozók üdültetése. A különböző ágazatok szakszervezetei, így a bányaiparé is, külön üdülőket tartottak fenn dolgozóik részére. A nógrádi bányászok általában Hévízen, Keszthelyen, Balatonfenyvesen, Orfűn, Bükkszéken nyaraltak. 24
